Menü Bezárás

“A bolsevistáknak nem szabad hinni” – a forradalom kitörésére emlékeztünk

A nemzeti ünnepen délelőtt 11 órakor emlékeztünk 1956 eseményeire Érden, a rossz idő miatt a művelődési ház aulájában, ahol ünnepi beszédet mondtam. A rendezvény végén elhelyeztük koszurúinkat a főtéren lévő 1956-os emlékműnél.
Délután a KDNP Pest Megyei Választmányának elnökeként Kartalon ünnepeltem, a helyi önkormányzat meghívására. Ünnepi megemlékezésem ott is elhangzott.

(A beszéd az alábbiakban olvasható.)
__________________________________________________________

Ünnepi beszéd az érdi Szepes Gyula Művelődési Házban 2017. október 23-án
Van, ami soha nem változik, mert nem változhat. Mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk. Hiszünk az igazunkban, és megküzdünk érte. Megküzdöttünk Szent István és Szent László korában, megküzdöttünk a Hunyadiak vezetése alatt, 1456-ban, megküzdöttünk Rákóczi oldalán, megküzdöttünk a polgári szabadságharc alatt, és megküzdöttünk 1956-ban is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

1, Ezer évünkre visszatekintve nem tagadható, hogy mi, magyarok soha nem riadtunk vissza a kihívásoktól, még a reménytelennek tűnő helyzetekben sem. Ügyes taktikákkal és okos hadműveletekkel igen sokszor legyőztük az ellenséget, ahogyan például Hunyadi tette számos alkalommal a többszörös túlerőben lévő muszlim török sereg ellenében.

Azután ismétlődött ez 1849-ben is, főként Erdély és Székelyföld havasainak völgyeiben, ahol a magyar virtus számos alkalommal győzte le a megszálló szándékkal érkező idegen túlerőt. A Hargita magaslatain és a Kárpátok bércein ma is számos emlékmű hirdeti dicsőségüket. Az I. világháború végén ugyanilyen hősiességgel védték honvédeink a történelmi Magyarország ezeréves határait a Kisantant beözönlő megszállóival szemben.

1956 októberében ez a maroknyi magyarság az emberileg reménytelen ellenállást választotta, és a hatalmas szovjet birodalommal szemben felvette a fegyveres harcot. Azért, mert mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk. Hiszünk az igazunkban, és megküzdünk érte. Akkor is, ha emberileg reménytelen, és akkor is, ha közel s távol mindenki azt mondja nekünk, hogy felesleges. – Ezért áll még Magyarország, és ezért ünnepelhetjük mi is itt, 2017 októberében a magyar szabadságot.

2, Mi is történt hazánkban 1945 után? Mi vezetett 1956-hoz? Engedjenek meg egy gyors helyzetképet!

Magyarország XX. századi történelmének – a nyilas diktatúra mellett – legsötétebb korszaka, a Rákosi-diktatúra kezdődött el 1949-ben, miután a kommunista párt csalások sorával és szovjet katonai támogatással magához ragadta a hatalmat. Szovjet típusú pártállammá alakították át hazánkat, amelyben a kormány, az országgyűlés és az igazságszolgáltatás csak formális szerepet játszott. Minden fontos döntést a pártközpontban hoztak meg. Rákosi, Sztálin legjobb magyar tanítványa gátlástalanul elkövetett mindent, hogy Magyarországot szovjet igába hajtsa. Ahogy emlegette, neki „kilencmillió fasisztával” kell megvívnia mindennapos harcát, hogy Sztálin elégedett lehessen országunkkal.

A gazdasági ügyekért Gerő Ernő felelt, aki élet-halál ura volt. A hadügyminiszter Farkas Mihály volt, a kulturális ügyeket pedig Révai József tartotta kézben. A pártvezetés ötödik embere a meggyőződéses kommunista, Rajk László volt, aki a belügyminiszteri tárcát kapta. Ő zavarta szét a szerzetesrendeket, tette fakultatívvá a hitoktatást, és betiltott minden akkori civil szervezetet, a KALOT-tól a cserkészetig. Egy koncepciós eljárás során párttársai perbe fogták, elítélték, majd kivégezték. A halálos ítéletet az új belügyminiszter, Kádár János írta alá.

Ünnepi beszéd az érdi Szepes Gula Művelődési Házban 2017. október 23-án

3, Hazánkat a megalkuvás, a síri csend és a félelem szállta meg. A félelem állandósításáról a pártállam gyűlölt szerve, az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) gondoskodott. Élén Péter Gáborral, a volt szabómunkással, aki a koncepciós perek lebonyolításától a fizikai kegyetlenkedésekig kitűnt szorgalmával, diktatórikus eszközeivel. Nem tűrt el senkit, aki másként gondolkodott, és emberek ezreit kínoztatta, félemlítette meg. Ekkor lépett színre Biszku Béla, Aczél György és Marosán György is, akik hazánkat vágóhídra vitték, családok ezreit tették tönkre, gyilkolták le, űzték el az országból.

A diktatúra jelképe az Andrássy út 60., amely épület ma a Terror Háza Múzeumnak ad otthont – nem véletlenül zajlanak ma ott a központi állami rendezvények. Az épület korábban a nyilasok székháza volt, Szálasi Ferenc a Hűség Házának nevezte.

De nem csak az épület alakult át, hanem az emberek is. A közel 60 ezer nyilaskeresztes, Volksbund-tag, SS-be besorozott személy számottevő része 1945 után belépett a kommunista pártba. Ez egy igazi, tömeges „pálfordulás” volt, ami jól jellemezte a XX. század derekán a magyarországi közállapotokat.

4, Ilyen viszonyok között alakult ki a személyi kultusz Magyarországon. Rákosi a magyar történelem leggyűlöletesebb politikusa volt, akit a gyűléseken nevének elhangzásakor percekig tartó ütemes vastapssal kellett köszönteni. Vezető bármilyen poszton csak párttag lehetett.

A Rákosi-korszak leglátványosabb ellentmondásait a gazdasági életben lehetett tetten érni. Magyarországot szovjet mintára „a vas és acél országává” akarták átalakítani, ami ezeréves fejlődésünk megcsúfolásával és tönkretételével párosult. A rendszer minden vonatkozásban a „munkásosztályt” támogatta, a parasztságot pedig megnyomorítandó, kifosztandó ellenségnek (kuláknak) tekintette. Erről szóltak a padlássöprések, amikor a gazdától az utolsó szem gabonát is elvitték, vetőmagot sem hagyva neki. Ha a paraszt levágta a saját disznóját, mert a családját akarta etetni, akkor „feketevágás” miatt kényszermunka-táborba vitték. A túlélők emlékirataikban a legkegyetlenebb rémségekről számoltak be.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Koszorúzás az 1956-os emlékműnél Érden, 2017. október 23-án
Folytathatnám a kegyetlenségek és brutalitások felsorolását az egyházüldözéssel, az élmunkás-rendszer bevezetésével, a kisiparosok felszámolásával, a koncepciós perek tömegeivel, a kitelepítésekkel és a magyar Gulágokkal sajnos igen hosszú ideig, de nem teszem. Talán sikerült ízelítőt adnom az ötvenes évek magyar közhangulatából. Az ország öt évszázada nem volt olyan mély kiszolgáltatottságban, olyan megalázó helyzetben, mint Rákosiék alatt. De ilyen, hazáját nyíltan eláruló vezetése sem volt még Magyarországnak – talán a Kun Béla vezette Tanácsköztársaság és a Szálasi-féle vészkorszak mérhető hozzá.

Ebből lett elege a magyarnak 1956 végére. Ekkor már nem volt elég sem a személyes önkritika, sem a szocializmus reformja: a legtöbb magyar rendszerváltozatást akart.

Kedves ünneplő Honfitársaim!

5, Mindszenty bíboros a szabadságharc idején, november 1-jén budavári palotájában fogadta Tildy Zoltán akkori miniszterelnök-helyettest, és ezt az örök érvényű gondolatot mondta neki: „A bolsevistáknak nem szabad hinni.” Ez 1956 novemberében beigazolódott, és azóta is beigazolódik, folyamatosan.

Nagy élettapasztalatról és bölcsességről tett tanúságot a hercegprímás e mondata. Hiszen még ma is látjuk, hogy a Rákosi, majd Gerő vezette Magyar Dolgozók Pártja, utána pedig a Kádár János által jegyzett MSZMP és jogutódja, a még mindig létező MSZP is ugyanazt teszi. Mindegy, hogy Horn Gyulának vagy Gyurcsány Ferencnek hívják-e az elnöküket, végül is csak bevallják. 1956 októberének végén a Szabad Kossuth Rádióban elhangzott: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon”; 50 évvel később, 2006-ban pedig zárt körben mondták ki: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este”.

Ha pedig ez így van, akkor azt kell tudomásul vennünk, hogy amely mentalitás, értékrend és világnézet ellen fellázadtak az ’56-os hősök és az egész magyar nép, ma is itt van közöttünk, csupán más köntösben. Ma is hiteget, kábít és fertőz az a hazug, félrevezető és megtévesztő szándék, amely még a haza elárulásától sem riad vissza.

Ünnepi beszéd a kartali művelődési házban 2017. október 23-án
Ez négy nappal ezelőtt is beigazolódott, amikor baloldali magyar állampolgárok is megszavazták a felső határ nélküli kötelező migránskvótát. Ahogy Miniszterelnök úr pénteken mondotta: „kevés alávalóbb dolgot” ismerünk annál, mint ha valaki a „magyar nemzeti érdekekkel szemben dolgozik Brüsszelben menekültügyben”. De hát – mint köztudott – nekünk még a kommunistából is a legrosszabb jutott: 1956-ban Munkács, Tököl, Szolnok; ma pedig Brüsszel, álcivil szervezetek és az IMF után most Soros.

6, Mert ne higgyék, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ez utóbbiak valamilyen magasztos és humánus (ma ők úgy mondják: filantróp) elvek mentén tevékenykednek a magyar és a nemzetközi politikában! A háttérben ugyanaz a mentalitás, értékrend és világnézet húzódik meg, amely ott volt 1789-ben Franciaországban, és pusztított el minden normalitást; amely ott volt 1917-ben a kommunista puccs idején Szentpétervár utcáin és a Téli Palotában; amely 1919-ben véres ámokfutást rendezett Magyarországon, később pedig 1945-től tette ugyanezt. És ott volt 1956 kapcsán is.

Mindszenty bíboros 1973-ban így írta le ez irányú tapasztalatát VI. Pál pápának:
„A bolsevizmus fél évszázadnál hosszabb története mutatja, nincs az Egyháznak olyan gesztusa, amelynek ellenértékeként a rendszer felhagyna a vallásüldözéssel. Ez a kommunizmus lényegéből, ideológiája belső szerkezetéből folyik.”

Kedves ünneplő Honfitársaim!

7, A helyzet tehát az, hogy az ellenfél több mint kétszáz éve ugyanaz, a célja is ugyanaz, csak néha – a megtévesztés szándékával – átöltözik. Nekünk, magyaroknak azonban van már annyi történelmi tapasztalatunk, józan eszünk és talán van még annyi hitünk is, hogy észrevegyük közeledését és jelenlétét. 1956 fő üzenete az, hogy figyelnünk kell egészséges igazságérzetünkre, és nem szabad elnyomni szabadságvágyunkat, mert mi, magyarok, a szabadság népe vagyunk. Hiszünk az igazunkban, és megküzdünk érte. Megküzdöttünk 1956-ban is.

Ma a poszt-bolsevik magatartás egyértelműen tetten érhető az egykori munkásőrök és pártfunkcionáriusok unokáinak pökhendi, gátlástalan és intoleráns viselkedésében, az ellenzéki politikusok köpönyegforgatásában, a politikai hazugságokban, a nyilvánvalónak a tagadásában, azon értékek kigúnyolásában és nevetségessé tételében, amelyek mindnyájunk számára fontosak, mint a házasság, a család, a nemzeti függetlenség.

Azonban újra és újra átöltöznek, és próbálkoznak, külső támogatással, idegen érdekek képviseletében, akár még a „jobbik” oldalról baloldalra csapódva is. A pszichológusok azt mondják, hogy nem a pénz a legnagyobb kísértés az ember számára, hanem hatalom. Ők pedig a hatalomért mindenre képesek.

8, A világhírű Kenneth Klára így írt 1957-ben:

„Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak…
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkosokká váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek ítélőszéke.”

Bizony, soha nem mossa le semmi azt a vért, amely az MSZP jogelődjének, az MSZMP-nek a nevéhez fűződik – és bocsánatkérés híján az MSZP mai képviselőihez is. Ezek háborús bűnök, amelyeknél nincs elévülés! Jóérzésű magyar ember nem soha többé nem bízhatja rájuk az ország kormányrúdját!

Ünnepi beszéd a kartali művelődési házban 2017. október 23-án

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mi jövőnk a múltunkban van, ezért ha nem ismerjük a múltunkat, a jövőnket sem tudjuk alakítani. Pedig ma igen fontos, hogy magunk alakítsuk a jövőnket! A kényszer most újra itt kopogtat az ajtónkon, csak most nem Moszkva, hanem Brüsszel felől érkezik. Most nem egy internacionalista pártfőtitkár akarja diktálni a jövőnket, hanem egy kozmopolita milliárdos.

1956 hősei elvárásokkal és reményekkel teli szemekkel tekintenek ránk odafentről: vajon meg tudjuk-e védeni és tovább tudjuk-e éltetni az általuk meghirdetett és a 2010 óta kivívott magyar szabadságot és függetlenséget a XXI. század nem kevésbé borús ege alatt?

9, Nagy tehát a tét, a modern időkben talán még sosem volt ekkora. Tavaszig lássuk meg a valódi értékeket, tudjuk kiszűrni a hazugságot, utána pedig építsük tovább azt a biztos jövőt – akár az árral szemben úszva is –, amely gyermekeink, unokáink és a további századok magyarjainak is boldogulást, biztonságot és kiteljesedést biztosíthat.
Bízom Önökben!

A tornyosuló felhők ellenére is békés, szép ünneplést kívánok!
Isten óvja Magyarországot!

(Fotók: Eőry)

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: