Menü Bezárás

“Cigányélet” – könyvbemutató

Kép0800Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő is részt vett tegnap Érden azon az ünnepségen, amelyet a Cigányélet című kiadvány bemutatása alkalmából tartottak. A könyv több különálló írást tartalmaz, és villanásszerűen bemutatja a cigányok hétköznapi nehézségeit, valamint a sok esetben megjelenő őszinte szándékot a becsületes és tisztességes életre; de megtapasztalhatjuk a többségi társadalom gyakran igazságtalan és megalázó megvetését, a “kollektív bűnösség” elvének alkalmazását velük kapcsolatban.

A honatya rövid köszöntő beszédet is mondott, melyet az alábbiakban olvashatnak:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kép0793Őszintén mondhatom, hogy a Cigányélet című munka a mai magyar társadalmi életben hiánypótló alkotás. Mi, akik próbálunk a cigány kisebbség sorsán javítani, általában a külső körülményeket akarjuk megváltoztatni: tanulás, lakás, munkahely, tisztességes társadalmi beilleszkedés… Azonban nagyon-nagyon hiányzik a cigányság belső életének, gondolkodásának, szokásainak, rendjének, hiedelmeinek és lelkiségének ismerete, amit ez a könyvecske próbál a maga módján bemutatni. Enélkül ugyanis nem lehet hosszú távon és felelősen gondolkodni a cigányság helyzetének javításán.

„A cigánysors mélységét közelebbről nézve gyorsan feltűnik a magára hagyatottság. A munkahelyről való kirekesztettség, az iskolából való látens kiközösítés és így tovább… A bűnöző életmódot folytató cigányokkal egy kalap alá veszik az egész cigányságot. Ennek rendszeres megélése miatt a reménytelenség mint alap-életérzés adatik meg számukra” – írja a könyvben Krámán Judit romológus. (44. o.)

Azonban – a cigánypasztorációért felelős katolikus pap, Dúl Géza atya szavaival szólva – nem elég a külső körülményeket megváltoztatni. Azok a programok vezetnek a megoldás felé, amelyek az emberi személyt mint erkölcsi lényt állítják a középpontba. A döntések, amelyek csak arra fordítanak erőforrásokat, hogy a gazdasági, kulturális, civilizációs környezetet változtassák, de nem szólítják meg az emberi személyt, hosszú távon a távolságot mélyítik. A kereszténység kinyilatkoztatáson alapuló emberképe, tanítása alkalmas az erkölcsi tartás táplálására és a megsérült emberi méltóság helyreállítására. Ezért az Egyház éppen személyi mivoltában szólítja meg az embert. A roma kultúrában szocializált személyekben az Egyház iránt bizalom él. Ezért az Egyház azt a bevált gyakorlatot követi, amely által az adott kultúrába illeszti bele a társadalmi együttélés – vagy a hit – gyakorlati vonatkozásait. Ez az inkulturáció.

A Római Birodalmat fenyegető barbár betörések idejében a bencés szerzetesek tanították meg a mai németek, franciák, angolok őseit a földművelésre, őserdők termőföldé alakítására, mocsarak lecsapolására, de még a városépítésre, írás-olvasásra is. A kalandozó magyarok is nekik köszönhetik azt, hogy beilleszkedtek Európába. Miközben a franciák nem veszítették el frank hagyományaikat, a németek a germán jellegzetességet, a magyarok is keresztényként jobban megtalálták a saját magyarságukat, a környezetükkel szembeni ellenséges magatartást viszont levetették. Bár az egyháziak követtek el hibákat, mégis van tapasztalata a kultúrák közötti kapcsolatokban. Az európaiak számára elképzelhetetlen módon az afrikaiak tánccal fejezik ki érzéseiket az ottani liturgiában. Annak igazolására, hogy ez nem életidegen elszigetelt jelenség, álljon itt egyetlen számsor: a XX. század elején egymillió afrikai vallotta magát a katolikus Egyházhoz tartozónak, 1979-ben 60 millió, manapság 137 milliót tartanak számon. Az identitás elveszítését pedig nem az Egyháztól kell félteni, mert történelmi tapasztalat, hogy a népek az Egyházban jobban megtalálják saját önazonosságukat.

Az inkulturáció jegyében született a cigány biblia és a lovári nyelvű és cigány dallamvilágban fogant katolikus mise. Látható tehát, hogy a leghatékonyabban ezen az úton lehet eredményt elérni, nem pedig az erőszakos változtatással.

Még egy szemléletbeli mozzanatot nagyon fontosnak tartok (Dúl Géza atyát idézve): azok a programok, amelyek valami rejtett vagy nyílt felsőbbrendűséggel, egyoldalúan a cigányok „fölemelésére” törekszik, mert – úgymond – a „cigányokkal van baj”, hamar zátonyra futnak. Tartós eredmény csak kiegyensúlyozott együttműködésben, „szimmetrikus kapcsolatban” lehetséges. Azok a felnőtt-programok, fiatalok számára létesített oktatási intézmények, felzárkóztató kezdeményezések, vagy gazdasági vállalkozások lesznek igazán előremutatóak, amelyek valamilyen formában a cigány-nemcigány kapcsolat építésére irányulnak, azt szolgálják, vagy mintaként hordozzák.

Mert – az Újszövetség tanítása szerint – Krisztusban mindnyájan testvérek vagyunk. És – ahogy a Cigányéletben olvashatjuk – „bármilyen hihetetlen, ők nyitottak erre. Sokukban megfogalmazódott a vágy egy tisztább, jobb életre. Ki tud ebben mellettük lenni?” – teszi fel a kérdést e könyv is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A most elkészült és bemutatott könyv pontos látlelete annak a komplex problematikának, amit cigánykérdésnek nevezünk. Bemutatja a tényeket, de nem ítél, nem vádaskodik. Hanem a “kint” és a “bent” szemszögéből és látásmódjaiból kapunk ízelítőt. Egy világos, a részleteket is bemutató villanást, amely megmutatja az elgennyesedett sebet, de sejteti és megmutatja a seb gyógyulásának útját és módját. A bemutatott gyógymód esszenciája a szeretet mindennapi megélése és a képesség arra, hogy a szeretetet az alkotók át is tudják adni, sorsukon, vállalásukon keresztül az élet részévé képesek tenni. Köszönet és hála ezért nekik!

Úgy érzem, valami elkezdődött, a folytatáshoz pedig sok sikert és Isten áldását kívánom!

Összeállította: Eőry Zsolt képviselői titkár

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: