Menü Bezárás

Március 15.: – Európa szíve dobogott a magyar ügyben

Nemzeti ünnepünk alkalmával 14-én Diósdon, ma pedig Érden és Törökbálinton ünnepeltem együtt a helyi polgárokkal. Úgy láttam, hogy szinte mindenki megérezte az ünnep üzenetét és a közelgő választás tétjét!

Ünnepi gondolataimat az alábbiakban olvashatják:

____________________________________________

170 esztendővel ezelőtt Pesten a magyarok történelmet írtak.

Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő köszöntő beszédet mond Érden 2018. március 15-én

Ám miközben a párizsiak, a bécsiek és a prágaiak csak úgy „petőfisen”, lázadással és fegyverrel próbálták lerázni magukról az elnyo-mást, addig Pesten a magyarok vértelen átmene-tet hajtottak végre, csend-ben, a reformkor gondos előzetes felkészülésével, tárgyalásokkal, nem szélső-ségesen délibábokat ker-getve, hanem reális meg-oldási javaslatokkal.

Néhai Nemeskürty István tanár úr is így látta ezt, amikor a következőket írta: „Negyvennyolc nem volt véres felkelés, még klasz-szikus forradalom se. Minden vértelenül, józanul, megfontoltan és uralkodói jóváhagyással történt. Ferdinánd császár és király még a Magyarország területén állomásozó császári és királyi haderőt is a magyar honvédelmi miniszter, Mészáros Lázár hatáskörébe rendelte. Ezen túlmenően egy 10 zászlóaljból álló külön magyar honvédség szervezését is elrendelte.” – Egy rendes forradalom idején felelős uralkodó ilyet nem tesz!

A magyar államférfiak tehát meglepetést okoztak. Batthyány, Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, Kaluzál, Szemere és a többiek nemzetben, hazában gondolkodó, magyar hazafiak voltak.

Megfért közöttük a fontolva haladótól a gyors megoldásokat keresőig mindenki, mert közös és elérhető volt a cél. Racionalitásuk hatását és eredményét mutatja, hogy miközben az európai forradalmak 1849-re sorra elvéreztek, a mi szabadságharcunk ennek az évnek a derekán aratta a legnagyobb győzelmeket. Akkor is, amikor a Habsburg ház „trükkök százaival” próbálta meg tőrbe csalni a magyar kormányt. Ez Európa számára meglepetés és egyben a remény jele is volt. Ma így mondanánk: „unortodox” szemlélet és gyakorlat.

És itt mondja ki Nemeskürty tanár úr azt, ami ebben az egészben forradalmi volt: „Magyarország tehát 1848 őszéig semmiféle forradalmat, katonai felkelést, lázadást nem szított. Helyes helyzetfelismerésekkel, békésen ért célhoz. A kormány tervszerűen működött, nyárra összeült a választott nemzetgyűlés, annak rendje és módja szerint törvényeket hozott. A jobbágyság eltöröltetett, a társadalmi egyenlőség kimondatott.”

Ez a békés mód volt tehát „forradalmi”. A Habsburgoknak ezt az erőt csak kettős hadsereggel, orosz segítséggel és iszonyatos katonai túlerővel sikerült megtörni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Dr. Aradszki András Érd MJV vezetésével koszorúz Érdligeten 2018. március 15-én

Vannak politikai körök, moz-galmak, pártok, amelyek 1919 óta azzal vannak elfoglalva, hogy a hazájukban, Magyar-országon idegen érdekek mentén ellenségeskedést szít-sanak, anarchiát és felfordulást idézzenek elő, hogy megsem-misítsék a Szent Istvántól örökségbe kapott hazát és nemzetet. Azt a nemzetet és országot, amely Szent László, III. Béla és Mátyás király korában európai nagyhatalom, azaz világhatalom volt! A „merjünk kicsik lenni” jelszóval manipulálva folyamatosan a gyenge és bűnös nemzet tuda-tát akarják elültetni bennünk, akik többre vagyunk érdemesek. Ők most már nem is titkolják az idegenek tömeges betelepíté-sének konkrét tervét sem.

Mi 1848 hőseiről veszünk példát, akik a forradalom óráiban is betartották a törvé-nyes rendet. Ezért nevezzük 1848-at polgári forradalomnak.

Kedves ünneplő Barátaim!

A forradalom szabadságharccá válásának történetét nagyjából ismerjük. 1848 őszétől a korábban alkotmányos úton kivívott szabadságjogainkat a Habsburg ház már fegyveresen akarja megsemmisíteni. A magyarok jelszava ekkor már a „világszabadság”, amit Petőfi is megénekelt már 1846-ban az „Egy gondolat bánt engemet” c. versében. A magyar ügy európai, nemzetközi üggyé válik. Aulich Lajos honvéd altábornagy 1849 nyarán Szegeden ilyen szövegű hadiparancsot ad ki:

„Harcunk, amelyet Európa két elbízott hatalmassága ellen vezetünk, nem a nemzetiség, hanem a közszabadság harca az abszolutizmus ellen. Győzelmeink elődiadalai a világszabadságnak…”

Vetter Antal honvéd altábornagy, a vezérkar főnöke pedig így nyilatkozott: „Tőlünk remél mindent az elnyomott emberiség. Győzedelmünkkel lehullanak az önkény jármai mindenütt, mindörökre.”

És valóban: Európa Magyarországra figyelt: az uralkodóházak félve, a levert forradalmak áldozatai pedig reménykedve. Mindenki tudta, hogy Európa szíve dobog a magyar ügyben. Úgy voltunk legjobban európaiak, hogy magyarok voltunk. Magyarságunk vállalása adta meg európaiságunk lényegét. Joggal írhatta tehát Petőfi ezeket a sorokat 1849 januárjában:

„Ha a mi fényünk nem lobogna / A véghetetlen éjen át, / Azt gondolhatnák fönn az égben, / Hogy elenyészett a világ.”  (Európa csendes, újra csendes)

Kedves emlékező Barátaim!

Minden ünnep megtartása – a hősökre való emlékezés mellett – azért elsődlegesen fontos, hogy megértsük és levonjuk a megfelelő tanulságokat az akkori eseményekből, vagyis értsük az erkölcsi és a gyakorlati üzenetet!

Tudjuk, látjuk, hogy Magyarország külpolitikai helyzete ma sem felhőtlen. Kereszténydemokrataként mondhatom, hogy hazánk ismét „két pogány közt” próbálja megvédeni határait, függetlenségét, keresztény hitét és hagyományait, polgárainak biztonságát és békéjét. Ez a „két pogány” pedig a hitét és reményét vesztett, posztkeresztény és anarchista Nyugat, valamint a kelet felől már sokadszor közeledő, számunkra idegen iszlám vallás és kultúra.

A szabadságharc leverése után a hazánkat rabigába döntő osztrák miniszterelnök, Felix Schwarzenberg herceg és egyben altábornagy a következőt nyilatkozta: „Ugyan, mi az a magyar nemzet! Ezek mindig is lázadók voltak, akiket meg kell semmisíteni, és egyszer s mindenkorra ártalmatlanná kell tenni.” Mintha manapság valami nagyon hasonló programtól visszhangoznának a Strasbourg-i Európai Parlament és immár a New York-i ENSZ palota falai!

Az idegen vallás és kultúra ránk erőltetésének, iszlám vallású ezreknek, majd később tíz- és százezreknek a betelepítésére irányuló erőszakos törekvés csak része annak a sátáni tervnek, hogy Magyarországot – már ami Trianon után megmaradt belőle – ellehetetlenítsék, tönkretegyék.

Ennek is megvannak a maga okai: többek között keresztény identitásunk vállalása és tettekre váltása. Amit nem sikerült a világválsággal, az IMF-fel, a nyakló nélküli devizahitelezésekkel és az eladósítással elérniük, azt most a kultúránk, a hagyományaink, hitünk és társadalmi homogenitásunk felhígításával próbálják megvalósítani. Ebből azonban Magyarország nem kér – ezt másfél éve már népszavazáson is kinyilvánítottuk: több mint 3 millió 360 ezer polgártársunk, az urnákhoz járulók 98,3 %-a mondott nemet az illegális migránsok kötelező tömeges betelepítésére.

Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő ünnepi beszédet mond Törökbálinton 2018- mártcius 15-én

Kedves ünneplő magyar Barátaim!

Magyarország Kormánya volt az első és sokáig az egyetlen Európában, aki kész volt tenni saját polgárai védelmében, és kész volt arra, hogy azonnal átlátva a helyzet komolyságát, vérontás nélkül megvédje az ország szabadságát. A magát haladónak tartó nyugati politikai elittől pedig csak kritikát, bírálatot és megvetést kapott. De tudnunk kell, hogy ahogy ’48-ban sem voltunk, most sem vagyunk egyedül.

Jelenleg úgy látszik, hogy az Antall József miniszter-elnök által létre hívott „visegrádi országcsoport” tagjai, valamint Ausztria, Olaszország és egyes balkáni országok összefogása által sikerül megvédeni és megőrizni valamit az általunk ismert és szeretett európai kultúrából, identitásból és miliőből.

Magyarország ismét Európa figyelmének közép-pontjában van: a vezetők félve, az európai lakosság irigykedve és reménykedve tekint ránk. Európai polgárok milliói nyilvánítják ki szolidaritásukat Magyarországgal, a magyarokkal, Magyarország Kormányával.

Erre pedig legyünk büszkék!

Hunyadi, Dobó, Zrínyi, Szondi és Jurisics, valamint a ’48-asok örököseiként nagyra vagyunk hivatottak, ezért nagy a felelősségünk is, de helyt fogunk állni. Emlékeztessen erre bennünket a mindennapos déli harangszó! Ismét a déli magyar végek védik a közönyös és sokszor öngyilkos döntéseket hozó Európát. De – ahogy Miniszterelnökünk mondotta – „megszoktuk, mert ilyen a sors, ha magyar”.

Kedves Barátaim!

 „Mi, magyarok egy nagy korszak küszöbén állunk” – mondta az utóbbi években többször is a kormányfő. A jelen helyzetben, amikor az ország és Európa védelme a mi döntésünkön múlik, minden eddiginél fontosabb és sorsdöntő lesz az áprilisi választás.

Egyesek a szolidaritást kérik számon Magyarországon és vezetőin. Nekik bátran mondhatjuk, hogy ahogyan 1848-ban szolidárisak voltunk a francia, osztrák, itáliai és cseh lakossággal, ugyanúgy vagyunk most is szolidárisak azokkal az európai népekkel, akiket nem kérdeztek meg sorsuk alakításával kapcsolatosan.

Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő a város vezetőivel és intézményvezetőivel koszorúz a törökbálinti temetőben 2018. március 15-én

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

8-án arról döntünk, hogy szeretjük-e azt, amink van, vagy odadobjuk a barbárok martalé-kául. És ebben benne van hit, haza, szülő, hitves és gyermek, örök-ség, kultúra, emlék és minden, ami most még keresz-ténnyé, magyarrá és európaivá tesz bennünket. Jézus azt tanította a Hegyi beszédben, hogy „ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.” (Mt 7,6) A középkorban királyaink és végvári vitézeink hatásosan megoldották ezt a problémát. A demokrácia korában azonban soha nem volt még ekkora tétje egy választásnak!

A történelem nagy pillanataiban a lelkiismeret parancsa egybeesik a kor parancsával. Március ifjai és idősebbjei a lelkiismeretük szavára megtették azt, amiről azt gondolták – és jól gondolták –, hogy a kor parancsa.

Ha jól döntünk, és nem herdáljuk el az eddig kivívott szabadságunkat és függetlenségünket április 8-án, hanem tovább járunk azon az úton, amin 2010-ben elindultunk – akkor meg vagyok győződve arról, hogy a magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, mert mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot.

(Érden még elhangzott: 

Ma is vannak – vagyunk számosan, akik a lelkiismeretükre hallgatnak. Mi sem engedünk hát a ’48-ból, annak örökségéből! Kölcseyvel együtt valljuk: a haza minden előtt! Ezt pedig órák múlva magyarok százezrei fogják megerősíteni Buda és Pest utcáin. Adja Isten, hogy eredménnyel tegyék!)

Köszönöm, hogy meghallgattak! További szép és méltó ünneplést kívánok!

ISTEN  ÓVJA  MAGYARORSZÁGOT!

ÉLJEN  A  HAZA!

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: