Köszöntő » Események, hírek » baloldal » Megemlékezés Diósdon

Megemlékezés Diósdon

2017. február 25. szombat

A kommunista diktatúrák áldozataira emlékeztek ma Diósdon a helyi Fidesz és a KDNP szervezésében a választókerület polgárai. Az emlékezésben részt vett Diósd lakosságán, önkormányzatán és intézményein kívül Érd, Tárnok és Törökbálint önkormányzatának képviselete is.
Dr. Aradszki Andrásnak, a választókerület önkormányzati képviselőjének (KDNP) beszédét teljes terjedelmében itt olvashatják:

Köszöntöm a választókerület településeinek a mai napon itt megjelent polgármestereit, küldötteit, és a helyi emlékezőket is! Köszönöm, hogy eljöttek!

1918 novemberének elején a hírhedt szovjet Cseka egyik főnöke így igazította el munkatársait: „Mi nem egyes személyek ellen viselünk hadat. A burzsoáziát irtjuk ki, mint osztályt. Ha maguk nyomoznak, nem irományok és bizonyítékok után kutassanak, hogy mit tett vagy mondott a vádlott a szovjet hatóságok ellen. Először azt kérdezzék tőle, hogy melyik társadalmi osztályhoz tartozik, milyen nevelésben részesült, mi a foglalkozása.” – Az iránymutatás világos volt: nem a tett számít, még csak nem is a szándék, hanem elsősorban és alapvetően a származás, és annak gyűlölete.

Nálunk ez a szellemiség először 1918-19-ben jutott hatalomra, amikor egyházellenes, kozmopolita és szabadkőműves páholyok kitartó aknamunkájának következtében összeomlott az ezeréves királyi Magyarország, és a hatalmat kozmopolita, internacionalista nemzetvesztők, majd a Lenin-fiúk kaparintották meg. Eme „dicsőséges 133 nap” alatt elszabadult a pokol Magyarországon. Nem volt elég a vesztes világháború, az antant ellenséges viselkedése és a környező országok hadseregeinek megszállása, még belülről is zajlott a pusztítás. Rövid ámokfutásuk útját vér, szenvedés és mintegy 500 statáriálisan kivégzett magyar szegélyezte.

A Moszkvából 1919 januárjában hazatért Kun Béla többször kifejtette, hogy mindegy, mi fog következni, igazából nem is érdekes. Egy a fontos: „borítsuk lángba Magyarországot, pusztuljon, ami eddig volt, legyen anarchia! Mögöttünk áll Lenin elvtárs és a Vörös Hadsereg!” –

Kedves Emlékezők, Barátaim!

Igazuk van azoknak, akik szerint nincs alapvető különbség a XX. század két véres diktatórikus rendszere, a nácizmus, valamint a kommunizmus felépítését célzó szocializmus között.
Miközben azt hangoztatták, hogy „a legfőbb érték az ember”, egyik sem az embert nézte és helyezte a középpontba, hanem a származást, a rasszt, vagy, ahogy a nácik mondták: a „fajt”. Szószólóik és vezéreik felsőbbrendűnek, sokszor istennek képzelték magukat, és jogot vindikáltak ahhoz, hogy mások felett kollektív módon ítélkezzenek, sorsukról, a jogot és az igazságosságot figyelmen kívül hagyva dönthessenek, tömegeket törvényen kívül helyezzenek. Ők egyszerűen gyűlöletből öltek.
A kiszolgáltatott és célpontként megjelölt tömegekkel szemben nem voltak szabályok. Felkutatásukra és likvidálásukra minden eszköz megengedettnek számított. A félelem és a rettegés a csontokig hatolt, mérgezett házastársat, szülőt, gyermeket, munkatársat – mert „hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” – mindenben!
A két rendszer abban is azonos, hogy már kiindulásként mindkettő elveti a kereszténységet, amely pedig meghonosította Európában a szabadságot, a Teremtő előtti egyenlőséget, az emberi jogok tiszteletét, a népek és nemzetek testvériségét és egyenjogúságát, a helyes toleranciát, szolidaritást és humanizmust. Ezen értékek helyébe saját elveiket helyezték, a világot és benne az embert más szemmel nézték. Ez az istentelenség pedig törvényszerűen embertelenségbe fordult.
Ennek következtében a nácizmusnak mintegy hatmillió, a kommunista diktatúrának pedig csaknem százmillió ártatlan halálos áldozata lett. E rendszerek ma már a magyar jogrend szerint is emberiség-ellenesek, egykori tevékenységük népirtásnak minősül, szimbólumaik tiltott önkényuralmi jelképeknek számítanak.

Kedves emlékező Barátaim!

Nem véletlenül szorgalmaztam, hogy itt és most összegyűljünk a kommunista diktatúrák áldozatainak szentelt emléknapon. Mert nem lenne igazán értelme ennek és a hasonló megemlékezéseknek, ha csak a történelem szenvedésekkel teli eseményeit sorolnánk és a múlton siránkoznánk. Inkább tanuljunk belőlük, és figyelmünket összpontosítsuk a jövőnket alakító jelenre!
Az európai helyzetet nagyjából ismerjük. Az újkori diktatúrák alapját jelentő keresztényellenesség a felvilágosodásnak nevezett folyamattal, konkrétan a francia forradalomnak nevezett lázadással kezdődött, amelynek nyomán ezerszámra mészároltak le királyt, királynét, egyszerű embert, papot, szerzetesnővért és püspököt. Mert ahol kitoloncolják Istent a közéletből, ott embertelen öldöklés és sátáni téboly válik uralkodóvá. Ez nem csupán elv, hanem szomorú tapasztalat.
Hiszen a folyamat ma is zajlik: a francia nemzetgyűlés éppen a héten tiltotta be és nyilvánította bűncselekménnyé az abortuszellenes és magzatvédelmet propagáló – azaz katolikus – internetes oldalak működését, miközben ők minden hivatalos portálon az abortuszt reklámozzák. Kik? Természetesen a hatalmon lévő szocialisták és liberális társaik, a szabadság és az egyenlőség nevében…

Kedves Barátaim!

Érdekes és egyben borzasztó a kommunista mentalitás. Van egy találó összefoglaló, amelynek – sajnos tapasztalatból mondhatjuk – minden mondata megállja a helyét. (Sokan a Nobel-irodalmi díjas Szolzsenyicinnek tulajdonítják.) Így hangzik:
„A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek. Egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista. Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása így kívánja.”

Tisztelt Emlékezők!

Ez az istentelen, nihilista szemlélet jött vissza Hazánkban 1945-ben, immár szervezettebb, rendszerezettebb formában, és teljesedett ki 1948-ra a „Magyar Népköztársaságban”. Itt minden hatalom állítólag a „dolgozó népé” lett. A népet azonban üldözték, megfélemlítették, rabláncra verték. A demokratikus államrend hamis jelszava mögé bújva diktatórikus (ma úgy mondanánk: terrorista) eszközökkel sárba tiporták a születő demokráciát.
Ekkor tűnt fel Kovács Béla személye, akihez a mai emléknap dátuma köthető. De ki is volt ő?
Az 1945-ös nemzetgyűlési választásokat november 4-én tartották meg. A győztese a Független Kisgazdapárt lett, akik abszolút többséget (57,03 %) szereztek a parlamentben. A szovjet hadsereg és a Vorosilov marsall vezette Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SzEB) fenyegetésére azonban mégis koalíciós kormány alakítására kényszerültek a kommunistákkal és a többi baloldali párttal. Többekkel együtt a 39 éves kisgazda vezető, Kovács Béla főtitkár erőteljesen tiltakozott az eredmények semmibe vétele miatt.
Később – a kommunistáktól még távolságot tartó politikusok elleni hadjárat részeként – 1947. január 20-án Rákosi Mátyás és Szakasits Árpád Nagy Ferenc miniszterelnöktől a kommunistákkal ellenkező Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását követelték, de Nagy Ferenc nem engedett. 1947. február 21-én a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága nem adta ki Kovács Bélát.
Négy nap múlva, a szocialista demokrácia dicsőségére, 1947. február 25-én este, a szovjet hatóságok köztársaság-ellenes összeesküvés vádjával letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, majd 20 évre ítélték és a GULAG-ra száműzték. 9 év múlva térhetett vissza családjához.
Az 1947. augusztusi nemzetgyűlési választást pedig már egyértelműen elcsalták a kommunisták.
Utána téeszekbe kényszerítették a parasztságot. Államosítottak (azaz elvettek) mindent: kórházat, iskolát, üzemet, családi vállalkozást. Egyetlen éjszaka alatt szétzavarták a jelentős szociális, társadalmi és oktatási munkát végző szerzetesrendeket. Betiltottak minden egyesületet, szervezetet, köztük a cserkészetet és a KALOT-ot. Ezután már csak idő kérdése volt Mindszenty bíborosnak, Magyarország hercegprímásának, Esztergom érsekének és a királyság törvényei szerint az ország első zászlósurának letartóztatása 1948 karácsonyán, majd megkínzása és koncepciós pere, ennek nyomán pedig a magyar Egyház, a katolikusok térdre kényszerítése.

1956-ban megelégeltük ezt, de a megszálló szovjet túlerővel szemben nem volt esélyünk.

’56 után aztán lassan pusztított a proletárdiktatúra, mint szú a fában. 33 év elmúltával, 1989-re a törzs még állt, de belül halott és üres lett. A keresztény hitet, a nagy múltú magyar lelkületet, a virtust és a hazaszeretetet sikerült gúny és nevetség tárgyává tenni, elavultnak és túlhaladottnak beállítani. A fiatal generációk már nem kaptak „keresztény és magyar” nevelést, a szülők megtörtek Kádár és sleppje jólétet kínáló, ám ennek fejében árulást követelő kísértése alatt.
Tisztelet annak a kevés kivételnek, akik kitartásának köszönhetően lassan-lassan új éltre kelhetett a magyar.

Tisztelt Emlékezők!

A „szocialista embertípusból”, ma is van bőven körülöttünk.
– Ők azok, akik nem tudnak közösségben, azaz családban, nemzetben, hazában gondolkodni, akik bármiért és azonnal feljelentenek Brüsszelben, akiknek mindig savanyú a szőlő, és akik „szeretnék azt a kormányt látni, amellyel meg vannak elégedve”.
– Ők azok, akik le akarják rombolni azt, amit mi, dolgozó magyar polgárok kemény és kitartó munkával elértünk, akik a hazugságtól és a rágalmazástól sem riadnak vissza, hogy ezen céljaikat megvalósítsák,
– Ők azok, akik idegen tömegekkel akarják elárasztani Szent István és Mária országát.
– Ők azok, akik rendszeresen pártot cserélnek vagy újat alapítanak, köpönyeget forgatnak, vagy adott esetben nem vállalnak nyíltan közösséget semmilyen eszmével sem. Ilyenkor ők a „függetlenek”, becsapva ezzel azokat, akik valamiért még bíztak bennük. Ez azonban őket nem érdekli, mert számukra a cél szentesít minden eszközt.

Így írja le ezt Nagy Gáspár költőnk (A Fiú naplójából):

„…csupán el kéne hinned… de nem hiszed hogy éppen
ők jöttek-szöktek el a maszkabálból hogy éppen ők
azok a független kutyák kik ideológiamentes csontokon
tökéletesítik a fölösleges morgást-harapást…”

Kedves Barátaim!

Látnunk kell tehát, hogy a XX. századi kommunista hagyomány a XXI. században sem vész el, csak átalakul:
– A proletár internacionalizmusból globalizmus lesz, de a nemzetellenesség változatlan marad.
– A marxista materializmusból, a mindent uraló anyagelvűségből mindent uraló pénzelvűség lesz, de az emberellenesség változatlan marad.
– A minden más népréteget megsemmisítő proletárdiktatúrából a normalitást gettóba záró „tolerancia diktatúrája” lesz, de a keresztényellenesség marad.
Ahogy azt Soros György, az Egyesült államok balliberális kormányzata és Brüsszel kívánja, óhajtja és akarja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi most tisztelgünk és fejet hajtunk azok előtt, akik valamikor is szembe mertek szállni a kommunisták terrorjával, aktívan vagy passzívan áldozatot vállaltak, testileg-lelkileg szenvedtek, vagy életüket adták az ellenük való küzdelemben.
Nekik is köszönhető, hogy a választók elsöprő többségének támogatásával a kormány 2010-ben és 2014-ben arra kapott megbízást,
– hogy döntéseik eredményeképpen Európa az európai embereké, benne Magyarország pedig a magyar embereké maradjon;
– hogy olyan magyar államot építsünk, amely nem a külföldi érdekeket képviseli a magyarok között, hanem a magyar érdekeket külföldön;
– hogy olyan gazdaságot teremtsünk, amely nem mások által nyújtott uzsorahiteleken, hanem a magyarok értékteremtő munkáján alapul;
– hogy megerősítsük a magyarok önbizalmát és hitét, megerősítsük a magyar családokat és a nemzeti összetartozás érzését.

Kedves Emlékezők!

Ne álltassuk hát magunkat: nagy küzdelem közepén vagyunk. Tisztán látásra és nyitott szemre van tehát szükségünk. Itt, helyben is. Mert „az eszme” és az a kommunista mentalitás, amiről eddig beszéltem, tovább él, és itt őgyeleg körülöttünk. (Mostanában éppen néhány MOMENTUM erejéig.)

Barátaim!

Két nehéz politikai év következik. Összefogásra és aktív tevékenységre lesz szükség, hogy az eddig elért eredményeinket megvédhessük. Én bízom az itt élők ítélőképességében és józanságában, hitében, élni akarásában és a jövőbe vetett reményében.
Nézzünk hát körül, és lássunk! Az idő fogy!

Isten óvja Magyarországot, a választókerület és Diósd minden polgárát!
Köszönöm, hogy meghallgattak!


Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő fogadóórája:
Érden: minden hónap első csütörtök 17.00-19.00 óra között a Polgárok Házában (Alsó u. 3.);

Országgyűlési bizottsági funkciók:

Tagság:
Gazdasági és informatikai bizottság
Energetikai albizottság
A magyar aluminiumvertikum 1994 és 1998 közötti privatizációját vizsgáló albizottság
Fenntartható fejlődés bizottsága
Energiaügyi albizottság
A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottság

Alelnök:
A Fenntartható fejlődés bizottságának hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi, gazdasági hatásait figyelemmel kísérő albizottság (Ellenőrző albizottság)

Elnök:
Az elmúlt nyolc év kormányzati visszaéléseit vizsgáló albizottság

2014-ben az új Országgyűlés megalakulása után a KDNP frakcióvető-helyettese

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára