Menü Bezárás

Nemzeti ünnep Diósdon, Érden és Törökbálinton – Aradszki András beszéde

Panorámakép 01Dr. Aradszki András tegnap este Diósdon, ma délelőtt Érden, délután Törökbálinton tartott ünnepi beszédet és koszorúzott az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékünnepségén. A beszédek szövege a következő volt:

 

A SZABADSÁG NAPJA

1. 1956. A XX. századi magyar forradalom és szabadságharc.

DSC09925 Először 32 és fél évvel később, 1989 januárjában hangzott el róla hivatalosan más meghatározás, mint az, hogy „ellenforradalom”. Nagyságát és méltóságát, emlékét és világra szóló hírnevét addig csak titkon, családi fészkekben és az emberi emlékezetben, a szívekben lehetett őrizni és továbbadni – mint minden magyar szabadságharcát a megtorlás és a bosszú ellen.

2. Pozsgay Imre államminiszter, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának tagja 1989. január 28-án a Kossuth Rádió 168 óra c. műsorában a következőket mondta a párt Központi Bizottsága által felállított ún. történelmi albizottság tanulmánya alapján: „ez a bizottság, a jelenlegi kutatások alapján, népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt, egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek.”

A bejelentés nagy vihart kavart a közvéleményben és a párton belül. Először fordult elő 1956 novembere óta, hogy vezető magyar politikus a nyilvánosság előtt nem ellenforradalomként említette 1956-ot.

Pozsgay későbbi visszaemlékezéseiben és interjúiban nem túlzott, amikor azt állította, hogy ezzel a bejelentéssel kirántotta a sámlit a hatalmat birtokló párt alól, és ebből a szempontból édesmindegy, hogy akkor valóban ez volt-e a szándéka. Vitathatatlan érdeme, hogy az akkor hatalmat gyakorló csúcsvezetők közül egyedül neki volt politikai pozíciója, képzelőereje és bátorsága ennek a lépésnek a megtételéhez.

A liberális Kis János 1999 októberében a Beszélőben a következő költői képpel mutatta be az 1989 előtti politika bűnös terhét:

A pártközpont pincéjében köztudomásúlag volt egy széf, melynek a kulcsát Kádár János éjjel-nappal magánál tartotta. Abban a széfben egy hullát őriztek. Mindenki tudott a létezéséről, de amíg Kádár kézben tartotta az országot, még csak beszélni sem volt szabad róla… Amikor Kádár távozni kényszerült, a hallgatás nem volt tovább tartható.

A „hulla”: Nagy Imre és társai, az 1956 után kivégzettek temetetlen holttestei; átvitt értelemben a véres erőszakkal és árulással levert 1956-os forradalom volt.

A népfelkelés bejelentése 1989 januárjának végén lavinát indított el. A közvélemény számára világossá vált, hogy a hatalom monopóliumát még mindig kezében tartó állampárt egysége és önbizalma megingott, láthatóvá váltak a repedések.

Október 22., Diósd
Október 22., Diósd

Ennél is átütőbb hatást gyakorolt, hogy az egykori ellenforradalmi határozat könyörtelen logikája visszafelé is érvényesült. Ha 1956 nem volt ellenforradalom, akkor nem volt indokolt a szovjet beavatkozás. Akkor a rendszer restaurációja, a fegyveres erőszak és a megtorlás nem a nép és a haladás érdekében tett erőfeszítés volt, hanem a hatalomból kiebrudalt, majd külső beavatkozással ismét az ország nyakába ültetett klikk kegyetlen bosszúja.

A páncélszekrényben őrzött hulla előkerült, lelepleződött az MSZMP történelmi bűne. Felgyorsult a párttagság lemorzsolódása. Az új helyzetben sokan nem akartak a bűnösökkel egy oldalon rekedni. Ezért az MSZMP februárban engedélyezte a többpártrendszert. 1989. március 15-én az ellenzéki szervezetek hívására százezer ember követelt Budapest utcáin demokráciát. A tüntetők „Batthyány–Nagy Imre”, és „Kádár–Haynau” táblákkal vonultak az utcára.

Tavasszal már senkit sem érdekelt, hogy mit gondolnak a pártközpontban 1956-ról, az akkori események néhány hónap alatt elnyerték méltó elnevezésüket: forradalom a rendszer ellen, és szabadságharc a külső beavatkozás ellen.

3. Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindez azért történhetett így, mert nincs titok, amely ki ne tudódnék. 33 évnek kellett eltelnie, hogy a hazugság és az árulás vastag törmeléke meglazuljon annyira, hogy alóla az igazság virága szárba szökkenhessen. 1989-ben minden ellenzéki mozgalom és pártkezdemény 1956-ra alapozta önmagát. Hirtelen előtérbe kerültek azok az elvek és szempontok, amelyek 1956-ban mozgatták az eseményeket és azok résztvevőit. De vajon mi volt az igazi felismerés akkor, ’56-ban, és mi a tanulság ma, 57 évvel később?

Felismerés volt először is az, hogy a magyar nemzet nem tűri az elnyomást, nem tűri a terrort, amit 1945-48 között megalapozott a Magyar Kommunista Párt (MKP), majd 1948-tól Rákosi vezetésével kegyetlenül megvalósított a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).

Másodszor az, hogy a magyar nemzet – ezer éves történelmére alapozva – ismét erősnek találta magát akarata kinyilvánítására, az ellenség hatalmas túlereje ellenére is bízott önmagában, és volt bátorsága kimondani igazát.

Harmadszor az, hogy egységes fellépéssel, félretéve a megosztottságokat, árulás nélkül hatalmas eredményeket lehet elérni.

Mai tanulság pedig az, hogy igazságunk és szabadságunk védelmében mernünk kell kiállni; a kommunistáknak nem szabad hinni; árulókkal nem szabad szóba állni; és tanulság még, hogy ma szintén egységre van szükségünk, ha sikert akarunk elérni. Így legyőzhető a minden alantas eszközt bevetni képes túlerő.

DSC000084. Tisztelt Ünneplők!

A kommunisták, itt, Közép-Európában soha sem jutottak még hatalomra tisztességes választások útján, csak ha álarcot öltöttek. Éppen ezért el sem tudták képzelni, hogy az milyen érzés lehet. Bennük volt a félelem, a rettegés amiatt, hogy a nép valódi akarata végül elsöpri őket. Ezért antidemokratikus módszerekhez nyúltak, diktatúrát építettek ki, terrorhálózatot hoztak létre, a félelem, a hazugság és a rettegés világát teremtették meg: a nép tőlük félt, ők meg a néptől rettegtek.

Ezért 1956 a lengyel és a magyar nép szabadságvágyának megnyilvánulásáról és elfojtásáról szólt. Mindkét nemzet fellázadt a szovjet-bolsevik elnyomás ellen, ami szocializmust akart építeni.

A kommunisták 1956 októberében sem hazudtolták meg magukat: 23-án, az első órákban Gerő azt kiáltotta világgá, hogy burzsoá-fasiszta csőcselék randalírozik Budapest utcáin. Másnap hajnalban már érkeztek vidéki bázisaikról a szovjet harckocsik a fővárosba: rögtönítélő bíráskodás, statárium, halálbüntetés. – 24-én délben már csak felszólítás a fegyverletételre, majd a Szovjetunió bejelentette csapatainak kivonását Magyarországról. – Közben az ÁVH sortüzeket zúdított a fegyvertelen emberekre, hogy bizonytalanságot gerjesszen. – Majd megállapodás következett a törvényes magyar kormánnyal, de a minisztertanács egy tagja napokra eltűnt. Két nap múlva szovjet orvtámadás indult Budapest ellen, és a megszálló tankok nyomában az eltűnt miniszter vette át a hatalmat…

A következő hónapokban, években több mint háromszáz magyarnak – köztük elődjének – kivégezését rendelte el, majd harminc évig „puha diktatúrában” tartotta a magyarságot, aminek eredményeként elveszítettük gerincünket, feladtuk elveinket, élveztük a viszonylagos jólétet. Ők pedig elhazudták a forradalmat és a szabadságharcot, amiért ezrek haltak meg a mieink közül, és elhazudták azt is, hogy a bárgyú politikai nyugalom érdekében eladták a jövőnket a külső pénzpiaci erőknek.

Mára már megdőlt a hatalmuk, de befolyásukat megőrizték a liberális világban is, így ma is köztünk élnek. A XXI. századi jelenlévőségüket tevékenységük nyilvánvalóan igazolja.  Nem tisztességes úton, hanem a werberi lejáratásokkal, trükkök százaival sikerült csak hatalomra jutniuk. ’56 eltiprásának, meggyalázásának bűnében fogant észjárással, hatalomgyakorlással tették tönkre hazánkat, rabolták ki a devizadósok ezreit. Egészen 2010-ig.

5. Kedves ünneplő Barátaim!

Az 1989 óta eltelt évtizedek nem hozták meg a történelmi tudatnak azt a megtisztulását, amit meg kellett volna hozniuk. Alig van olyan ember ebben az országban, de talán a világon is, aki világosan látná és tudná, hogy pontosan mi és miért történt a forradalom és szabadságharc szűk két hetében. A Kádár-rezsim örököseinek természetes érdekük, hogy ez így legyen, hiszen mindig is szerettek a zavarosban halászni.

KoszorúzásItt az ideje annak, hogy 1956 dicső emlékét megtisztítsuk a rá aggatott vagy le nem takarított sallangoktól, felragyogtatva tiszta fényét. Azt a fényt, amely beragyogta azt a néhány felejthetetlen napot, amikor a kommunista tengerben megéreztük a szabadság fuvallatát, amikor egy pillanatra felvillant számunkra egy boldog jövő esélye.

Akkor ugyan hamar kioltotta ezt a fényt a bolsevik árulás és a szovjet tankok zuhataga, ám a parázs megmaradt. Erről a parázsról pedig – a választók többségének elhatározásából – 2010-ben újra fellobbantottuk függetlenségünk és szabad önrendelkezésünk lángját, amely ma utat mutat.

Az 1989-ben kezdődött, a szocialista rendszert megváltoztató folyamatot az elmúlt három esztendőben lezártuk. Az Alaptörvény elfogadásával a múltat a helyére tettük, az országot előremutatóan átalakítottuk, a jövőt megalapoztuk, az újjá szervezett Magyarország pedig hónapról hónapra erősödik.

1956 célja ma válik valósággá, öröksége pedig végre méltó kezekben van.

Kívánom, hogy mindezt átérezve tudjunk ma emelkedetten ünnepelni, jövőre felelősen dönteni, és így hazánk még sok hosszú, boldog esztendő elé nézhessen – ahogy azt az ’56-osok is akarták!

Isten áldja Magyarországot! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: