Köszöntő » Események, hírek » Egyház » Parlamenti felszólalás a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról – keresztény szempontból

Parlamenti felszólalás a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról – keresztény szempontból

2013. március 5. kedd

DSC03091Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő február 26-án felszólalt a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Keretstratégiáról szóló előterjesztés általános vitájában, és keresztény szempontból értékelte, majd ajánlotta elfogadásra a javaslatot:

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, Elnök úr! Remélem, igazolom a freudi érzését. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Ház! A nemzeti fenntartható fejlődés keretstratégiájáról szóló vita annak ellenére, hogy sokan másképp érzik, úgy látom, hogy eddig is sok értékes és megszívlelendő gondolat mentén zajlott. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a téma jelentőségéhez méltó, felelősségteljes hozzászólásokat hallottunk eddig is, és reményeim szerint ezután is így lesz.

Ugyan a fenntartható fejlődés nemzeti keretstratégiájáról folyik a vita, de engedjenek meg egy kis nemzetközi kitekintést arról, hogy miként áll a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos útkeresés nemzetközi szinten. A fenntarthatóság kérdéskörét nemzetközi multilaterális szinten politikai elvárások megfogalmazásával 1992-ben vitatták meg először az úgynevezett első riói konferencián. Ekkor a földkerekség politikai vezetői összegyűltek, és egyetértettek abban, hogy a világunk rossz irányba halad, a társadalmak közötti életszínvonalbeli különbségek óriásiak, a világnépesség ötöde gyakorlatilag nyomorog. Az élet alapját képező környezetet mind jobban károsítjuk. A riói vita kompromisszumok sorát eredményezte, mindenekelőtt azt, hogy minden társadalom továbbléphet az addigi fejlettségi szintjéről. Az kétségtelen, hogy a résztvevőkben már ekkor tudatosult, hogy a kialakult fejlődési minták szerint egy határon túl ez lehetetlen, mert az a véges földi erőforrások további fel- és elhasználásával jár.

A fenntartható fejlődés érdekében a fejlettebb államok átmenetileg élenjáró szerepet vállaltak. Vállalták azt, hogy mérsékelik a kibocsátásukat, változtatnak valamelyest a fenntarthatatlan termelési eljárásaikon, és támogatják a fejlődőket a szegénység felszámolásában. Számos megállapodás jött létre, például a kiotói jegyzőkönyv, amely 2012-ig szóló kibocsátáscsökkenést írt elő, ami ma már nyilvánvaló, hogy nem teljesül. A globalizáció némiképp keresztülhúzta a fenntartható fejlődés lehetőségét és irányát. A fejlett világból a fejlődő világba történő termelésexport pozitív hatással járt a nyomor csökkentésében, és sok helyen a megszűnéséhez is vezetett. De azt kell mondanom, hogy egy tragikus eredményt hozott a környezeti, természeti állapotra, veszélyeztetve az ivóvízkincset, a biodiverzitást, növelve az üvegházhatású gázok kibocsátását, növelve a felmelegedést, közelebb hozva annak súlyos következményeit.

A nemzetközi politikák a globális gazdaság fejlődése és az általa determinált, nem távlatos gondolkodás miatt befagytak, amit az is igazol, hogy a 2012-ben összehívott második riói konferencia témakörét eléggé szűkre szabták. Ilyen nemzetközi környezetben azt a kérdést szükségszerű feltenni, hogy van-e értelme nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégiát alkotni, és ha igen, indokolt-e ilyen mélységben és átfogóan elgondolkozni a magyar fenntarthatóság esélyeiről, irányáról. A válaszom mindkét aspektusból nézve igen. Azért igen, mert a magunk környezetének védelméért, a sajátos nemzeti termelési lehetőségeink védelméért és legfőképpen az emberi erőforrásaink megerősítéséért, a demográfiai helyzetünk javításáért és fenntarthatóságáért mi magunk tehetünk a legtöbbet. Azt helyettünk más nem végzi el. A tárgyalt dokumentum ezeket az irányokat, ezeket a célokat, ezeket az elvárásokat fogalmazza meg, és egyben következesen épít alaptörvényünk fenntarthatóságot mint alkotmányos követelményt megfogalmazó rendelkezéseire.

Alaptörvényünk szerint, ami a következőket is tartalmazza: “Vállaljuk, hogy örökségünket, egyedülálló nyelvünket, a magyar kultúrát, a magyarországi nemzetiségek nyelvét és kultúráját, a Kárpát-medence természet adta és ember alkotta értékeit ápoljuk és megóvjuk. Felelősséget viselünk utódainkért, ezért anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatával védelmezzük az utánunk jövő nemzedékek életfeltételeit. A természeti erőforrások, különösen a termőföld, a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége.” Kitér arra is, hogy a magyar nemzet alapvető érdeke olyan gazdasági modell kialakítása, amely a társadalom fenntartható pénzügyi viszonyait teremti meg.

A keretstratégia időtávja 2024-ig tart, három parlamenti ciklust fog át, és erre az időszakra fogalmazza meg hazánk fenntarthatósági stratégiai céljait. Ez az időtáv szükséges és nem hosszú, én inkább minimális terjedelműnek tartom, mert nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság állapota, a nemzeti humán erőforrások helyzete, a csökkenő demográfiai adatok, a képzés, a munkahelyteremtés állapota, azaz a jelenlegi helyzet a jövőkutatók, az emberi lét célját legátfogóbban és leglényegesebben is megélő keresztény egyetemes világ által kívánatosnak ítélhető fenntartható földi emberi létezés jellemzői között jelentős a távolság, aminek leküzdése csak fokozatosan történhet meg.

A határozati javaslat általánosságban kimondja, hogy a keretstratégiában foglalt alapelveket és a stratégiai célkitűzéseket a jogalkotásban többek között a költségvetés elfogadásakor is és a szakpolitikai stratégiai és programalkotásban folyamatosan érvényre kell juttatni.

A határozati javaslatnak egyik fontos értéke az, hogy az állapotértékelésen túl konkrét feladatokat fogalmaz meg a mindenkori kormányok részére. Eszerint létre kell hozni a fenntartható fejlődés ügyét érintő kormányzati döntések koordinációjáért felelős államtitkárokból álló testületet.

Ki kell dolgozni a fenntartható fejlődést mérő mutatókészletet. Az uniós és hazai fejlesztési források elosztásakor érvényesíteni kell a keretstratégia javaslatait. A kormánynak kétévente be kell számolnia a Fenntartható Fejlődés Tanácsa előtt a keretstratégia megvalósítását szolgáló kormányzati intézkedésekről. A keretstratégia értelmezi a fenntartható fejlődés fogalmát és annak elemeit. Kellő részletességgel megnevezi ezeket az ismérveket. Megnevezi a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi és európai uniós követelményeket, javaslatot tesz a fenntarthatóság érvényesítésének intézményes formáira. Rövid, táblázatos összefoglalást ad nemzeti erőforrásaink jelenlegi állapotáról és a lehetséges válaszintézkedésekről.

Tisztelt Ház! A javaslat képes arra, hogy a jogszabályalkotásban normaként, szabványként szerepeljen. A mindenkori jogalkotást, és ami fontosabb, a jogalkalmazást is arra kényszeríti, arra kéri, hogy kövesse, alkalmazza az irányokat és az elképzeléseket. Azért mondtam azt, hogy norma és szabvány, mert már a zsinórmértéket előttem szóló képviselőtársaim többen alkalmazták, de úgy kell ezt elképzelni, hogy bármilyen jogalkotási, bármilyen gazdaságpolitikai, bármilyen oktatáspolitikai, egészségpolitikai döntésnél, kormányzati döntés, országgyűlési döntés, de helyi, lokális, önkormányzati döntés esetében figyelemmel kell lenni azokra a keretekre, azokra az irányokra, amelyeket a keretstratégia rögzít és megkíván.

Ezek az irányok sok esetben már determináltak, de célunk az, és ezt pontosan fejti ki, hogy olyan irányokat és olyan döntéseket hozzunk, hogy minél közelebb kerüljünk a magyar nemzet sorsát tekintve a fenntarthatósághoz, és az életcéljaink közé tartozzon a nemzeti fenntarthatóság biztosítása ezen keretek között is. Ne legyenek illúzióink, amíg a világban nem lesz egyértelmű konszenzus, hogy mit ért az emberiség a fenntarthatóság alatt, a fenntartható fejlődés alatt, milyen módon egyenlíti ki azt a számlát, amit eddig felelőtlenül “költött el” természeti javainak felhasználásával kapcsolatban, a természet állapotának rongálásával, addig nekünk sincs olyan sok reményünk. De az bizonyos, hogy ha nem teszünk semmit, akkor még ennél is kevesebb reményünk lenne.

Mindezek mellett és ettől függetlenül, kereszténydemokrata politikusként nagy hiányosságnak tartom a keretstratégiában, hogy nem vállalja az értékválasztást, az igazi szembenézést a jövőnk bizonytalanságával, azzal a bizonytalansággal, amit az ember érez, ha arra gondol, van-e földi jövőnk. A válasz, illetve a válasz megadásának megpróbálása is elmarad, és ez elsősorban arra vezethető vissza, hogy a kereszténység és az annak működési keretét biztosító egyház, ami itt és most nem teológiailag értelmezendő, csak egy helyen említődik a stratégiában. A stratégia arra a semmire nem vezető gondolatra, társadalmilag hosszú távon nem igazolható kiindulópontra helyezkedik, hogy az egyház közvetítő szerepét kizárólag karitatív tevékenységek közreműködőjeként, a szociális lét kiegészítő szereplőjeként gondolja.

Ezzel szemben az egyház felelősséget tanúsít az emberiség fenntartható fejlődéséért, és keresi az utat, ajánlásokat tesz a nagypolitika részére is. VI. Pál pápa már 1967-ben, ismétlem, 1967-ben adta ki Populorum progressio, Népek fejlődése című enciklikáját, amelynek üzenetét XVI. Benedek 2009-ben kiadott Caritas in veritate, Szeretet az igazságban elnevezésű enciklikája értelmez és fejleszt tovább. Mit látunk és tapasztalunk a jövőnkről, az esélyekről és a lehetőségekről ez utóbbi dokumentum alapján? Azt látjuk és tapasztaljuk, ami abban le van írva. Nevezetesen, a szeretet elfogadó és ajándékozó szeretet. A szeretet, a társadalmi téren megnyilvánuló szeretet az igazságban, a társadalomban hirdeti meg Krisztus szeretetének igazságát. A fejlődéshez, a társadalmi jóléthez, az emberiséget sújtó súlyos társadalmi-gazdasági problémák kiegyensúlyozott megoldásához szükség van az igazságra. Mindezek mellett még inkább szükség van arra, hogy szeressünk és tanúsítsuk az igazságot, igazság nélkül, az igazság iránti bizalom és szeretet nélkül nem létezik társadalmi lelkiismeret és felelősség. Így a társadalmi cselekvés az egyéni érdekek és a hatalmi logika fogságába esik, ami együtt jár ennek bomlasztó hatásaival a társadalomban, különösen abban a társadalomban, amely a globalizáció útját járva olyan nehéz korszakot él át, mint jelenünkben.

A dokumentum a következőket írja még: Megengedett az ember számára, hogy felelősségteljesen rendelkezzen a természet felett, hogy oltalmazza, hogy használja, és akár új formában, megújuló technológiákkal művelje úgy, hogy a természet méltó módon befogadja és táplálni tudja a lakosságot, amely benépesíti. Mindenki számára van hely a Földön, az emberiség egész családjának meg kell találni a maga számára szükséges táplálékot a természet közreműködésével, amely Isten ajándéka gyermekének, hogy ott megéljenek munkájuk és életre való találékonyságuk révén. Tudatában kell lennünk azonban annak a nagyon komoly kötelezettségünknek, hogy a következő generációknak Földünket olyan állapotban kell átadnunk, hogy ők is méltó módon élhessenek, és képesek legyenek tovább művelni azt. A gazdaság egyik legnagyobb feladata éppen az erőforrások minél hatékonyabb felhasználása, nem pedig a pazarlás, miközben annak is tudatában kell lenni, hogy maga a hatékonyság fogalma nem értéksemleges dolog.

Tisztelt Ház! Kérem, engedjék meg számunkra, az egyetemes kereszténység számára, hogy az idézett gondolatok mentén értelmezzük és fogadjuk el a keretstratégia tartalmát, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk. Már csak azért is, mert az elmondottak tükrében a nemzeti fenntarthatóság érték- és normaválasztás is. Úgy látom, hogy az előttünk lévő keretstratégia ennek az érték-, normaválasztásnak, függetlenül attól, hogy kifejezetten nem beszél erről, eleget tesz. Eleget tesz abból a szempontból is, hogy lehetőséget ad nekünk a jövőben, hogy hozzátegyünk és vállaljuk az érték- és normaválasztást, és ennek tükrében kérem, fogadjuk el a benyújtott keretstratégiát.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

parlament.hu


Dr. Aradszki András országgyűlési képviselő fogadóórája:
Érden: minden hónap első csütörtök 17.00-19.00 óra között a Polgárok Házában (Alsó u. 3.);

Országgyűlési bizottsági funkciók:

Tagság:
Gazdasági és informatikai bizottság
Energetikai albizottság
A magyar aluminiumvertikum 1994 és 1998 közötti privatizációját vizsgáló albizottság
Fenntartható fejlődés bizottsága
Energiaügyi albizottság
A Kolontár melletti vörösiszap-tározó átszakadása miatt bekövetkezett környezeti katasztrófával kapcsolatos felelősség feltárását és a hasonló katasztrófák jövőbeni megakadályozását célzó országgyűlési vizsgálóbizottság

Alelnök:
A Fenntartható fejlődés bizottságának hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi, gazdasági hatásait figyelemmel kísérő albizottság (Ellenőrző albizottság)

Elnök:
Az elmúlt nyolc év kormányzati visszaéléseit vizsgáló albizottság

2014-ben az új Országgyűlés megalakulása után a KDNP frakcióvető-helyettese

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára