Menü Bezárás

Parlamenti hozzászólás a költségvetés vitájához – bekiabálásokkal

IMG_9415Dr. Aradszki András élénk vitát kiváltó hozzászólással vett részt a Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről (T/12415) szóló részletes vitában november 12-én. Az alábbiakban – a bekiabálásokat is feltüntetve – ezt olvashatják:

DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, Elnök úr! Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Ház! Az ajánlás 189. és 190. pontjaihoz kívánnék szólni, de ezt megelőzően hadd erősítsem meg az előttem szóló képviselőtársam által elmondottakat, nevezetesen, hogy egy olyan költségvetési vitában vagyunk – még ha részletes vitában is -, amelyik mögött egy gazdasági teljesítmény áll, egy gazdaságpolitikai fordulat, amelynek eredményeképpen a mai adatok szerint is például 1 százalék alatti inflációval tud működni a magyar gazdaság, ami elsősorban azért volt fontos, mert érzékelhetően és érdemlegesen javított a keresetek értékállóságán, és megszüntette a szegények adóját, amit úgy szoktunk nevezni, hogy infláció.

Ez azért is fontos, tisztelt képviselőtársaim, mert amikor a baloldali kormányok voltak hatalmon, mindig azzal játszottak a költségvetés megalapozottsága tekintetében és a költségvetés teljesítése érdekében, hogy magas inflációs célokat állapítottak meg a költségvetés megalkotásakor, és annak érdekében, hogy ez ne legyen fals információ, ne legyen téves tervezés, ők maguk tettek olyan gazdasági intézkedéseket, tettek olyan gazdasági lépéseket, amelyek alapján az infláció minden évben jócskán meghaladta az 5 vagy még annál is nagyobb százalékos mértéket. Mi ennek a folyamatnak, ennek a magatartásnak, ennek a felelőtlen politizálásnak vetettünk véget, és a mai adatok alapján örömmel jelenthetjük ki, hogy 1 százalékos az infláció.

Mindez arra mutat, hogy nagyon kényes dolog lenne egy ilyen inflációs környezetben olyan célokat és elképzeléseket támogatni, mint amilyeneket képviselőtársaim itt felsoroltak, amelyek felborítanák az igen fontos értékkel bíró költségvetési tervezet egyensúlyát. Az a fontos értéke, tisztelt képviselőtársaim, ennek az egyensúlyi helyzetnek, hogy ma már az Európai Unió szakbizottsága által is elismerten ez egy megalapozott költségvetés. Megalapozott abból a szempontból, hogy a végrehajtása, a teljesítése során nem kerülünk vissza a szégyenpadra, amelyről ebben az évben felálltunk. Nevezetesen: nem kerülünk vissza a túlzottdeficit-eljárás alá.

Most pedig rátérek az ajánlás 189. és 190. pontjaira. Ez egy általam benyújtott javaslatcsomag, amely a Miniszterelnökség keretei között 120 millió forintot céloz meg átcsoportosítani a Gyere Haza Alapítvány javára. Hogy miért tettem ezt az indítványt, azt megpróbálom röviden összefoglalni. Hozzá kell tennem, hogy az indítványt a költségvetési, az emberi jogi és a gazdasági bizottság is támogatta a részletes vitára való alkalmasság elbírálása során.

Meg kell mondanom, hogy a határok megnyílását követően a fiatalok külföldre menetele igen erőteljesen felgyorsult, ami nem baj. A magyar társadalom, a magyar gazdaság és a magyar közélet mindig akkor volt erős, ha a múltba visszanézünk, akár a középkorra, akár az újkorra – hacsak nem politikai okok váltották ki az elvándorlást -, amikor szakértelemmel jöttek vissza a fiatalok százezrei ebbe az országba, iskolákat alapítottak, tudást adtak át, és hozzájárultak a magyar gazdaság fejlődéséhez, Magyarország modernitásának a megteremtéséhez. Ezt az értéket nekünk újra fel kell fedeznünk és szerintünk újra meg kell kísérelni azt, hogy ezek a fiatalok – akárcsak Apáczai Csere János a múltban – vissza tudjanak jönni, akár a házastársukkal, akár a családjukkal, és Magyarországon folytassák értékteremtő tevékenységüket.

Az is igaz, hogy ez az alapítvány, amely 2010-ben indult, ezt a célt nagyon helyesen célozta meg, és azt gondolta, hogy – hasonlóan a Magyar Tudományos Akadémia “Lendület” fiatal kutatói programjához – megpróbálja visszacsábítani a külföldön tapasztalatot, szakmai tapasztalatot szerzett fiatalok százait, de reményeink szerint ezreit is. Ennek érdekében az alapítvány 2014-ben eltervezte, hogy egy sajátos programot indít el a fiatalok visszacsábítására: a Magyarországra visszatérő, szakmával, hivatással rendelkező fiatalok jó részének tud egy kezdő támogatást biztosítani az elhelyezkedés mentén. Ennek a tervezett programnak az a lényege, hogy egy kicsit hozzásegítse a visszatérő fiatalokat annak az életszínvonalbeli különbségnek az áthidalásához, amit a két ország közti kereseti különbség okoz, nevezetesen: azokat a kereseti különbségeket próbálja eltüntetni, megszüntetni vagy puhítani, amelyek mondjuk, egy angliai bér és egy magyarországi bér között vannak.

Azt hiszem, mindannyian átlátjuk ennek az iránynak, ennek a célnak a fontosságát, mert nem nélkülözhetjük azt a hozzáadott értéket, azt a tapasztalatot, azt a szakértelmet, amit esetleg egy más kultúrában, más munkakultúrában tudnak ezek a fiatalok megszerezni, amely munkakultúra hozzásegít a magyar munkakultúra fejlődéséhez is. Már csak azért is, tisztelt képviselőtársaim, mert ha megnézzük a statisztikai adatokat és a munka világának a helyzetét, azaz a magyar gazdaság munkaerejének a hatékonyságát, akkor azt látjuk, hogy ebben van egy igen fontos elmaradottságunk, ebben van egy jelentős mozgásterünk, hogy a munkában részt vevők, a munka világának a hatékonyabb működését tudjuk megszervezni, hogy ne céltalanul, ne fölösleges energiákat felhasználva töltsék el az emberek a termelőmunkában az idejüket. Ehhez mindenképpen szükséges az, hogy tapasztalattal rendelkező fiatalok is visszatérjenek hozzánk.

Hozzá kell tennem, hogy ez természetesen nem érinti a már 2012-ben megindult munkahelyvédelmi programunkat, amely továbbra is fenntartja azokat a kedvezményeket, amelyek a fiatal pályakezdőkre vonatkoznak, és továbbra is fenntartja azt a kedvezményt, ami a szakképzetlenekre vonatkozik. Az a program, amit a Gyere Haza Alapítvány céloz meg és kíván elkezdeni, mindenképpen a szakképzett fiatalok magyar társadalomba való visszaáramoltatását, visszasegítését segíti elő. Úgy gondolom, hogy ez egy nemes cél, erre a célra egy 120 millió forintos költségvetési hozzájárulás nem túl sok, viszont sok embernek tud segíteni, sok olyan hatékony munkavállalót tud visszacsábítani, akik egyébként piaci vagy akár közigazgatási környezetben elhelyezkedve, új munkamódszereket, új gondolkodási módot, új munkakultúrát alkalmazva hozzásegítik a magyar államot, a magyar gazdaságpolitikát és az adott gazdálkodó szervezetet is egy magasabb munkakultúraszint ellátásához, illetve kialakításához.

Ezek a tapasztalatok nélkülözhetetlenek számunkra, és ezért kérem önöket, hogy támogassák az ilyen irányú módosításomat.

Mindezeken túl azért kénytelen vagyok megjegyezni egy dolgot, nevezetesen – és most rátérnék a Szocialista Párt által benyújtott költségvetési módosító indítványokra – büszkén kiálltak a szocialista képviselőtársaink, hogy elmondják, micsoda szellemi felkészültséggel, eget verő bátorsággal, hozzáértéssel és a költségvetés részleteinek alapos megismerése után benyújtják azokat a javaslatokat, amit a Fidesz 2009-ben nyújtott be. Gondolom, érzik az iróniát a szavaimból. Ez azt is mutatja, tisztelt képviselőtársaim, hogy szocialista párti oldalon teljesen elvesztették a valóságérzetüket (Derültség az MSZP padsoraiban.), eltűnt a talaj a lábuk alól, mert még mindig azt hiszik, hogy 2009-ben tartunk. Még mindig azt hiszik (Göndör István: Hol tetszettek lenni 2009-ben?), hogy azok a módszerek, azok a célok, amit 2009-ben megfogalmazott az akkori Fidesz ellenzéki párt és a KDNP-frakció, a 2014 Magyarországában is igazak.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Gőgös Zoltán: És a villanyvonat?) Önöknek az a felelősségük, hogy a magyar valóság talaján állva (Göndör István: És a világgazdasági válság?), a 2014-es célokat tessék nekem értékelni, és ahhoz kell képviselői módosító indítványokat benyújtani. (Gőgös Zoltán: Villanyvonat!) Nem szórakozás ez, nem homokozó, kérem szépen, hogy a 2009-es célokat, módosításokat most 2014-re vonatkozóan előveszik; ez sokkal rosszabb, mint az óvoda nagycsoportjában történt játszadozás, tisztelt képviselőtársaim. (Göndör István: És mi volt 2009-ben? Ezt majd mondd annak, aki a 83-ason autózik!)

A másik része a dolognak. Sajnálom, hogy Tóbiás képviselő úr nincs a körünkben, ő megemlített három Pest megyei hiányosságot, úgymond három olyan módosító javaslatot, ami Pest megyét érintette. Ezt örömmel hallottam, már csak azért is, mert Tóbiás képviselő úr érdi lakos; Érd képviselője is szeretett volna lenni, de érdi célokat nem említett abból az időből. Ez azért is fontos, mert rámutat annak a tarthatatlanságára, amit ez az egész hókuszpókusz dolog, a 2009-es fideszes indítványok benyújtása jelent, és amit eltakar, nevezetesen Tóbiás képviselő úr nem említett olyan javaslatot, ami Érdet érintette volna. Ettől függetlenül – önök ellenére – az elmúlt négy évben Érden 40 kilométer aszfaltmentes út épült. Ez nem volt benne a költségvetésben (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így könnyű, hogy nem tudunk válaszolni!), olyan értelemben, ahogy önök gondolják, de mégis a mi áldásos kormányzati tevékenységünknek köszönhetően ilyen sikereket is sikerült megvalósítanunk. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Így könnyű nagy királynak lenni! KDNP-féle baráti szeretet. Felháborító! Szégyelld magad! Szégyelld magad!)

Én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy vegyük komolyan néha magunkat, és az ehhez szükséges öltözködéseket is vegyük át; mondjuk, nem Gaudi Tamás képviselő úrtól.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket! (Taps a kormánypárti oldalon. – Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Tisztelje meg a nemzeti képviselőtársát!)

parlament.hu

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: