Menü Bezárás

Ünnepi beszéd Érden augusztus 20-án

Polgármester úr, Alpolgármester urak,
Főtisztelendő és Nagytiszteletű (hölgyek) urak,
Tisztelt ünneplő Honfitársaim!

Az új kenyeret, az államalapítást, Magyarország születésnapját – de elsősorban Szent István apostoli királyunkat ünnepeljük a mai napon, akinek Asztrik-Anasztáz apát, későbbi kalocsai, majd esztergomi érsek II. Szilveszter pápától koronát és zászlós aranylándzsát hozott.
Néhány percre ugorjunk kicsit vissza a történelemben mintegy 1000 évet!
Miért kaphatott elismerést az Európában új és rettegett nép és annak immár keresztény uralkodója a római Egyház fejétől? Leginkább azért, mert a pápa felismerte: a III. Ottó császárral elképzelt új Római birodalom és a régi Bizánc között egy olyan nép jelent meg, amely független, erős, életképes, nem utolsó sorban pedig – megtérése esetén – felfrissülést tud hozni az ezeréves európai kereszténység életébe.

Kedves ünneplő Barátaim!
Hihetetlenül szerencsés időszak volt ez, hiszen II. Szilveszter pápa mindössze 4 esztendős uralkodása egy egységes keresztény európai állam, a régi birodalom feltámasztásának lázában telt, azonban sem a megelőző századokban, sem utána nem tartották ezt fontosnak a földrész uralkodói. Jellemzően a züllés századai voltak ezek az idők, amikor az erkölcsöt háttérbe szorították a hatalmi és az anyagi érdekek, amikor kelet és nyugat között küszöbön állt a nagy szakadás, amikor Itáliát és Rómát többször feldúlták és kifosztották a népvándorlás viharai, gyilkosságok és puccsok követték egymást, és amikor egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy a pápát vagy éppen egy ellenpápát kell-e elismerni vagy elutasítani. Zűrzavaros idők voltak ezek, amikor egyáltalán nem volt könnyű tisztán látni. A jót rossznak, a rosszat pedig jónak hazudták sokan. – Talán ismerős ez az európai állapot.

És akkor jön egy pogányságból megtért fejedelem, aki a Német-római Birodalom és a virágzó Bizánci Császárság között egységes államot kíván létrehozni, és függetlensége megőrzése céljából nem a császárok hűbéreseként teszi ezt, hanem a kereszténység számára ajánlja fel országát: a koronát a pápától kéri. Teszi ezt éppen akkor, amikor erre a pusztuló Rómában nagy fogadókészség van.
Nemeskürty tanár úr a Mi, magyarok című munkájában szükségesnek tartja megjegyezni, hogy István hadrendje és hadserege sajátságosan magyar szervezetű volt, semmiben sem hasonlított a nyugat-európai „modellre”. (Vagyis nem volt „politikailag korrekt”.)
István hadserege fényes példáját adta alkalmasságának, amikor az 1024-ben trónra lépett II. Konrád német király 1030-ban hódító célzattal megtámadta Magyarországot. Hogy István rövid három évtized alatt milyen egységes birodalmat hozott létre, mutatja a német támadás alkalmából végzett mozgósítás és védekezés egysége, fegyelme és elsöprő sikere. Az 1031-es békekötéskor István gyepűként megkapta a Lajta és a Fischa folyók közötti területet.
Ezt követően – akármekkora volt is az erkölcstelenség a korabeli Európában – az Árpád-házi uralkodók, akik oly sok szentet adtak az Egyháznak és a magyar hazának, mindig hűségesek maradtak Róma püspökéhez. Talán ennek is köszönhető, hogy Magyarország néhány évszázadra Európa egyik meghatározó nagyhatalmává vált.

Hölgyeim és Uraim!
Azt hiszem, nem szükséges részletesebben vázolnom ezzel párhuzamosan a mai európai helyzetet. Röviden összefoglalva: ma Európában zűrzavar van. Sokan a jót rossznak és a rosszat jónak hazudják. Az erkölcsi színvonal igen alacsony. Bizony, nem mondhatunk mást, amikor a templomok falai közé akarják szorítani a kereszténységet, amikor erőszakosan rombolják a házasságot és családképet, sőt már a nemi identitást is, amikor a nemzeti tudatnak nemhogy értéke nincs, hanem azonnal a fasizmus, a nácizmus vagy az antiszemitizmus kategóriájába erőszakolják, amikor a gyökereinket tagadni követelik – mindezt a szabadság és a demokrácia nevében. Toleranciát hirdetnek, miközben nem tolerálnak semmit, ami tőlük különbözik. Benedek pápa szavaival élve: „a tolerancia diktatúrája” ez. Erkölcsi züllés, akár csak ezer esztendővel ezelőtt.
2002 és 2010 között még mi is ezen az úton jártunk. Azonban 2010-ben rájöttünk, hogy ez az irány végzetes. Hat évvel ezelőtt másik utat választottunk, olyat, amely homlokegyenest ellentétes a felvázolt divatos iránnyal. Néhányan maradtak ugyan, akik továbbra is szekértolói a pusztításnak, de az ilyen hazaárulók csapata mára nevetségesen kicsinyre zsugorodott, és önmaga karikatúrájává vált. Istennek hála, hogy éppen ebben a történelmi időben a magyarok változást akartak, erős, a magyar szuverenitás megvédését erősítését vállaló kormányt választottak. Szerencsés időszak egy szerencsétlen korban, mint ezer évvel ezelőtt. És Európa csak döbbenten figyeli az övével homlokegyenest ellenkező magyar modellt, amely nem PC. – Mint ezer évvel ezelőtt.

Kedves magyar Barátaim!
Európa vezetői tehát ma az önpusztítás útján járnak. Meg kell állítanunk őket, különben ennek nem lesz jó vége. Saját módszerükkel fogjuk őket jobb belátásra bírni, azzal, amit annyira hangsúlyoznak és istenítenek: a demokrácia gyakorlásával. Ők félnek a népszavazástól, a választók, Európa lakosai véleményének meghallgatásától. Tudják, hogy abból nekik nem sok jó származna, hiszen az európai polgárok többsége nem kér már a szélsőséges toleranciából és a másságból, hanem szeretne önmaga lenni. Európa népei mára az identitás megvédését várják az aktuális politikai vezetéstől.
Ma már a józan többség számára egyértelmű, hogy Európának védekeznie kell az illegális bevándorlók áradatával szemben. Nem csak hazafiságunk követeli meg az ország határainak védelmét, hanem európaiságunk is kötelez közös értékeink megóvására. Hiszen hitünk, kultúránk, hagyományaink, családjaink jövője van immár közvetlen veszélyben. Aki ezt továbbra is tudatosan tagadja – látva a mindennapos terrorakciókat Európa-szerte –, az vagy kezelésre szorul, vagy ezt a földet ki akarja szolgáltatni a terrorizmus és egy más, többnyire ellenséges kultúra veszélyének, és ezzel lényegét tekintve hazaárulást követ el.
Október 2-án lehetőségünk lesz határozottan tudomására hozni a brüsszeli vezetésnek és talajvesztett elvbarátainak, hogy mi a hagyományos Európa, valamint Magyarország, a magyarok megvédésére szavazunk, és ezt tessék figyelembe venni! Nem kilépni kell Európából, hanem megvédeni az értékvesztett és hitehagyó bürokratákkal szemben. Ahogyan Szent István megvédte hazáját a nyugatról országára törő, magukat európainak tartó németek ellen a gyepű kiépítésével, ugyanúgy kötelességünk nekünk is kinyilvánítanunk, hogy hol a határ. Szent István kora óta pedig számtalanszor bizonyítottuk, hogy Európa az otthonunk, a kereszténység pedig a hitünk: Nándorfehérvár, Eger, Mohács, Kőszeg, Drégely, Szigetvár… és még sorolhatnánk Európa iszlámmal szembeni véres védelmének magyar helyszíneit. Mindig mi védtük Európát, ahogyan most is.
Most is magunk mögött tudhatjuk a pápát, csakúgy, mint ezer évvel ezelőtt. Tavaly a Károly-díj átvételekor a Szentatya vádlóan szegezte a kérdést az Unió vezetőihez (csak erről a sajtó hallgat!): „Mi történt veled, humanista Európa, az emberi jogok, a demokrácia, a szabadság szószólója? Mi történt veled, Európa, költők, filozófusok, művészek, zenészek és irodalmárok földje? Mi történt veled, Európa, népek és nemzetek anyja, nagy férfiak és nők anyja, akik meg tudták védeni testvéreik méltóságát, és képesek voltak életüket is adni érte?”
A pápa sem támogatja a menekültek feltétel nélküli befogadását. A vándorlók és menekültek februári világnapjára ugyanis a következőt üzente: „… a migránsok hozzájárulhatnak mindannyiunk jólétéhez és fejlődéséhez, amennyiben felelős kötelezettséget is vállalnak befogadóik iránt, elismerik és tiszteletben tartják a befogadó ország anyagi és szellemi örökségét, miközben megtartják annak törvényeit és együtt viselik terheit.” – Azonban, mint tapasztaljuk, sajnos sokszor nem ez történik. Ugyanebben a dokumentumban a befogadás elé helyezi a menekültek otthonmaradásának elősegítését – akárcsak a magyar kormány.
Vegyük észre: nem véletlen, hogy a 2020-as nemzetközi eukharisztikus kongresszus megrendezését Péter utóda éppen Magyarországra bízta! Mert felfrissülést kell hozni a megfáradt és kiüresedett Európa életébe, mint ezer évvel ezelőtt!

Hölgyeim és Uraim! A helyzet tehát a következő:
– Ha október 2-án elegen szavazunk nemmel, akkor megálljt parancsolhatunk a brüsszeli beavatkozásnak, miként az első békemenet alkalmával tettük.
– Ha október 2-án elegen szavazunk nemmel, akkor törvény írhatja elő Magyarországon a kényszerbetelepítés tilalmát.
– Ha október 2-án elegen szavazunk nemmel, eltakaríthatjuk a hazaárulás utolsó képviselőit is a magyar közéletből.
– Ha október 2-án elegen szavazunk nemmel, akkor mi, magyarok ismét méltóvá válhatunk a 60 évvel ezelőtti dicső szabadságharcunk hőseihez is, és reményt adhatunk ennek a földrésznek egy szabad és felelős Európa kialakítására.
– És nem utolsó sorban megvédhetjük Európát önmaga megsemmisítésétől: ha október 2-án elegen szavazunk nemmel…

Hölgyeim és Uraim, ez a tét, „ez a mi munkánk, és nem is kevés”. Éljünk hát felelősen állampolgári jogunkkal, gondoljunk gyermekeink, unokáink jövőjére, ezeréves hazánk és nemzetünk védelmére – és tegyük mindezt keresztény kötelességtudatból! Októberben mondjuk ki, írjuk le: NEM akarjuk hazánk hagyományait, mindennapi életét és a következő generációk életét prédául odadobni a „tolerancia diktatúrájának”.
Segítsen bennünket ebben odaföntről Szent István, Gellért, Szent László, Kapisztrán János és minden magyar szent, akiknek az elmúlt ezer évben fontos volt a keresztény hit, a szabadság, ez az ország és ez a haza!

Isten óvja Magyarországot!

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: