Menü Bezárás

Ünnepi beszédek a választókerületben augusztus 20-án

Államalapító szent királyunk ünnepe alkalmából 18-án Diósdon, 20-án pedig Tárnokon, Érden és Törökbálinton mondtam el az alább olvasható ünnepi beszédet.
________________________________________________________

A legnagyobb magyar szent, az ország első királya, Szent István ünnepe alkalmából emlékezni gyűltünk össze. Emlékezni a nagy királyra, aki a magyarságnak hazát és megtartó hitet adott. De nem csak az emlékezésre szólít ez a nap, hanem a tanulásra is: tanulni tőle, tetteiből, életviteléből, példájából.

Dr. Aradszki András államtitkár, országgyűlési képviselő ünnepi beszédet mond Érden 2017. augusztus 20-án

Számtalan helyen és alkalommal elhangzik, hogy Szent Istvánnak köszönhetjük a magyar államiságot, az országhatárok véglegesítését, a vármegyék és a civil közigazgatás, valamint az egyházmegyék és az egyházi hierarchia kialakítását. Ezért Szent Istvánra emlékezve, augusztus 20-án Magyarországot ünnepeljük, amely soha nem ajándékba kapta létét, hanem mindig meg kellett küzdenie érte.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi volt az indítéka, motivációja Szent István alkotóerejének? Amit a keresztény lélek képes ebből megsejteni, az a meggyőződéses, személyes hit. Nem véletlen hát, hogy Szent Istvánt 2000 óta nem csak a katolikus, hanem – egyedülálló és kivételes módon – az ortodox egyház is szentjei között tiszteli.

Csak olyan ember képes ekkora életműre és követőiből ilyen fokú és mértékű tisztelet kiváltására, aki hitéhez hűen teszi a dolgát. Aki nem embereknek akar megfelelni, hanem az Istennek. Aki konkrét célt tűz ki maga elé, és az élet viharaiban sem tántorodik el tőle. Aki így él, és így nézi a világ folyását, az akkor is talál megoldást, amikor emberileg már nem lehetséges: Szent Imre halála után, utód hiányában, a Szent Szűznek ajánlotta országát. Ezért lehetünk és élhetünk ma még itt, a Kárpát-medencében.

A mai ünnepen Sík Sándor piarista paptanárt hívom segítségül, aki azt a szent király személyes hitéről a következőket tanítja:

Szent István a bűnösökhöz ugyan könyörtelen volt, de a megtérőkhöz feltűnően gyöngéd. Azt mondja a német Thietmár püspök róla: „a legyőzöttekhez senki sem volt kegyelmesebb, mint ő”. A lovagiasságnak olyan jeleit adja, amelyek kiáltóan szokatlanok abban a korban. Amikor anyai nagybátyja, Prokuj felkel ellene, kiveri az országból, de váltságdíj nélkül utána küldi feleségét, ami hallatlan dolog abban az időben. Nem bántja a levert lázadó Ajtony asszonyait sem. Amikor a merénylő, aki halálos ágyán támadt rá, töredelmes vallomást tesz, az összeesküvést megsemmisíti, de a bűnbánóknak megkegyelmez. Nemcsak hatalmának és dicsőségének, hanem jóságának híre is közismert lehetett. Kázmér, az elűzött lengyel király, később két száműzött angol herceg az ő udvarában keres és talál menedéket. Mindezek a vonások már nemcsak a harcos Árpád-utódot mutatják, hanem a lelke mélyéig keresztény, szent középkori királyt.

Azon túl azonban, amit előbb felsoroltam, és általában minden ünnepi szónok megemlít –a magyar nép megtérítését– Szent István művének van fontosabb eredménye is. Ugyan néhány évszázad alatt már a szentek országa virul fel Magyarországon, amely közel húsz szentet ad a világnak, és hittérítőket küld messze keletre, meg kell említeni a nagy uralkodó géniuszának lényegét:

„Szent István nemcsak a magyarokat keresztelte meg – ő megkeresztelte magát Magyarországot, megkeresztelte a magyarságot. Egy új magyarságot, egy keresztény magyarságot teremtett. Egy új kultúrát, egy keresztény magyar kultúrát alapított meg, és ennek az új teremtésnek új célt, új hivatást tűzött ki” – fogalmaz Sík Sándor.

Hölgyeim és Uraim!

A magyar majdnem mindig kétségbeesett helyzetben küzdött életéért. IV. Béla, aki jóformán semmiből teremtette újjá az országot, vagy a véres XVI. és XVII. század törökverő végvári hősei, akik a lovagi önfeláldozásnak oly gyönyörű példáit adták, harcolván évtizedeken át, mindhalálig, reménytelenül, óriási túlnyomó muzulmán erő ellen, hátukban a nem kevésbé veszedelmes országpusztító nyugati „szövetségessel”: mind élő hittel hitték, még a kétségbeejtő sötétség idejében is, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon”.

Másfél századon keresztül ki nem ejti kezéből a kardot a magyar, hanem küzd a kereszténységért és küzd a magyarságért. Így küzdenek és védik Európát is a Zrínyiek, a Rákócziak, a Széchenyiek, így tudnak küzdeni, mert van egy hitük, egy természetfeletti, kétségbeesetten élő hitük az Istenben.

„Isten csodája, hogy még áll hazánk”, – mondja Petőfi, és minden szavában igaza van, hiszen emberi számítás szerint százszor is el kellett volna már pusztulnia. De áll, mert a legkülönb magyarok sohasem estek kétségbe; és az Isten megsegítette őket. Íme, a magyar történelem, amely összeomlik, ha kihagyjuk belőle az Istent, Szent Istvánt és a nagy magyarok nagy tanúságát.

Tisztelt Ünneplők!

Ezt az ezer éven át megtartó szentistváni kultúrát fenyegeti most komoly veszély.

Választanunk kell, hogy olyan országot akarunk-e, ahol együtt kell élnünk olyanokkal, akik nem tisztelik, sőt támadják a hitünket, a kultúránkat, a törvényeinket, ahol megszűnik a mindennapok biztonsága, ahol a terrorfenyegetettség a hétköznapok része, ahol megszűnik a jogrend, és a barbár keleti erőszak lesz a törvény – vagy olyan országot akarunk, amely a szentistváni alapokra épül, amely több mint ezer éve otthont és biztonságot ad a magyarságnak, és amely a kereszténységen és a nemzeti identitáson alapul.

Választás előtt állunk Szent István Magyarországa és egy másik terv között. Szent István tudta, hogy mindig lesznek olyan külső és belső ellenségei a nemzetnek, akik át akarják írni az ország határait, a nemzet történetét, és más birodalmak részévé akarják tenni hazánkat. Igaza volt.

Most is vannak olyanok, akik át akarják írni Európa, a nemzetek és Magyarország történelmét. Most is vannak olyanok, akik annak örülnének, ha a magyarok is feltett kézzel hagynák, hogy idegenek szállják meg őket, mert egy nagyobb birodalom részeként képzelik el hazánkat, ahol nekik talán pozíció juthat. Most is vannak olyanok, akiknek nem okozna gondot egy egészen más kultúrát, identitást, vallást betelepíteni Európába és ide, a magyarok földjére sem.

Ezek az emberek le akarják rombolni Szent István Magyarországát, ők ma is a nemzeti identitásunkat, a nemzeti függetlenségünket és a határvédelmünket támadják. Kerítést akarnak bontani, kvótát akarnak ránk erőltetni, és idegen kultúrájú, afrikai, ázsiai migránsok tömegeivel akarják betelepíteni hazánkat. Rendszeresen megpróbálják lejáratni nemzetünket, gyengíteni nemzeti identitásunkat, összetartásunkat, megkérdőjelezni szuverenitásunkat.

Dr. Aradszki András államtitkár, országgyűlési képviselő ünnepi beszédet mond Diósdon 2017. augusztus 18-án
Hölgyeim és Uraim!

Szomorú történelmi tapasztalat, hogy amikor az ország vezetői hitetlenek, és elhagyják a keresztény elveket és hagyományokat, akkor az ország mindig elindul lefelé a lejtőn. Egy-egy istentelen kormányzás után mindig óriási lelki és anyagi pusztítás marad, amit évek vagy évtizedek kemény munkájával lehet csak helyreállítani – ezért tudunk csak nagyon nehezen előre jutni. Ez a tanácskormány, a nyilas uralom, a kommunista diktatúra évtizedei és a mai, posztkommunista szocialista kormányzások tanulsága.

Sajnos a mai Európa vezető elitje nagyon messze távolodott az uniót alapító atyák alapelveitől:
Robert Schuman, az Európai Unió egyik alapítója kijelentette: „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz.”
– „Keresztény Magyarországot akartam, mert csak annak van jövője” – vallotta halálos ágyán a néhai miniszterelnök, dr. Antall József.
Konrad Adenauer, az Európai Unió másik alapítója pedig ezt mondta: „Amíg egy politikus a legközelebbi választásokra gondol, addig egy államférfi a következő nemzedékre”.
Alcide de Gasperi, az EU harmadik alapító atyja szerint fontos, hogy a keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az Egyház tanítása.

Ez egybecseng azzal az igénnyel, hogy a kereszténységet is Szent István módján kell érteni – tanítja Sík Sándor. A politikában, a közéletben is kereszténynek kell lenni, – mindenben kereszténynek kell lenni, nem szabad alkudni, védeni kell, ami a miénk, védekezni az ellen, ami az értékeinket fenyegeti. Magyarnak lenni = kereszténynek lenni. Itt nincs más választás; vagy elfogadjuk, vagy megtagadjuk Szent Istvánt – figyelmeztet a paptanár.

Vajon mit szólnak ehhez a magyarországi álcivilek, az ellenzéki pártok, a kerítésbontók, a korlátlan és ellenőrizetlen bevándorlást propagálók, és mindazok, akik a demokrácia nevében parlamenten kívüli módszerekkel akarják megbuktatni a kereszténydemokrata alapokon működő törvényes magyar kormányt?

Ők Soros György emberei – köztük a magyarországi baloldal –, már készen állnak, ezért nekünk is készen kell állnunk! Az igazsággal lehet vitatkozni, de nem érdemes: Ők így nem Szent István örökösei, hanem az anarchia szekértolói. Az anarchia pedig mindig pusztulást hoz. Láthatjuk ezt Görögországban, de már Hamburgban és más nyugati városban is.

Tisztelt Ünneplők!

Első királyunk rendet teremtett. Hitet, hazát és országot adott nekünk, erővel megvédett bennünket és szeretettel megóvott. Szent László pedig – akinek idén jubileumi évét ünnepeljük – István művét megerősítette és az élet minden területén meggyökereztette.
Bár a király mindig is az akkori keresztény Európához kívánt tartozni, de szuverén, magában és jövőjébe bízó országot alkotott és hagyott örökül. Minden egyes alkalommal megvédte országa szuverenitását, és visszaverte az európai nagyhatalmak fegyveres támadásait: nem dobta oda országát a Nyugatnak, mint ahogy ezt azóta is sokan megpróbálták és próbálják ma is.

Itt és most, a nemzetvesztő, -veszélyeztető törekvésekkel csak erős és meggyőződéses hittel lehet szembeszállni. Ezeréves keresztény alapjainkra építve meg kell újulnunk, különben elsodor bennünket a modernkori népvándorlás.
Nyugat-Európa megfeneklett és kiüresedett ál-humánus és látszatkereszténysége már nem alkalmas arra, hogy ellenálljon az iszlám elsöprő hódításának. Mi maradtunk, közép-európai nemzetek, akik az elmúlt ezer évben mindig hűségesek maradtunk hitünkhöz és őseinkhez.

Forró ősz vár ránk! Bízzunk Istenben, és tartsuk szárazon a puskaport – ami jelen esetben a demokratikus parlamenti választások jövő évi puskapora.

Rázzuk le a port első és legkeresztényibb királyunk alakjáról! Emeljük fel újra a fejünket, és lássuk be, hogy keresztény magyar kultúra – azaz Szent István öröksége – nélkül nincs magyar megmaradás, sem európai kultúra.

Figyeljünk hát megint Szent Istvánra! Kérjük Szent Jobbjának áldását, a Magyarok Nagyasszonyának imáját, azért, hogy Isten továbbra is megóvja Magyarországot!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

(Forrás és fotók: Eőry)

Kapcsolódó

%d blogger ezt szereti: